Paul Kallos, Galerie Le Minotaure,
Galerie Alain Le Gaillard, Párizs, július 28-ig
Judit Reigl. „Le corps est le plus parfait instrument et le plus tragique obstacle”
(A test a legtökéletesebb eszköz és a legtragikusabb akadály),
Musée d’Art Moderne de la Ville de Paris, augusztus 19-ig
A Hernádnémetiben született Paul Kallosnak, aki 2001-ben hunyt el, sajnos a mai napig nem teljesült az a vágya, ami a Kapuvárról a nagyvilágba indult Reigl Juditnak is csak nehezen és csak viszonylag későn, hogy szülőföldjén, Magyarországon is megismerjék munkásságát. A francia fővárosban most ugyanazon a napon, május 31-én nyílt kiállításuk.
Paul Kallos (Kallós Pál, 1928-2001) kiállítását az őt képviselő Galerie Le Minotaure rendezte a Galerie Alain Le Gaillard-dal karöltve. Aktualitását azon túlmenően, hogy a művész idén lenne 90 éves, az adta, hogy a közelmúltban a nagyközönség által évtizedek óta nem látott művei kerültek elő. A mostani Kallos-kiállítás ötven darabja – néhány kép minden korszakából –szinte egész pályájáról teljes áttekintést ad. Munkásságának legkorábbi szakaszát olyan alkotások képviselik, amelyek több mint fél évszázadnyi „szendergés” után érkeztek – Pierre Loeb fia, Albert Loeb jóvoltából – a Galerie Pierre Loeb archívumából. Kallos ugyanis az ötvenes évektől egészen Pierre Loeb haláláig, 1964-ig az ő galériájának művésze volt.
A legizgalmasabbak azok a papírmunkák, amelyeket Kallos későbbi festményei előtanulmányaiként készített. Az, aki ismeri valamennyire a művész képeit, több, e papírmunkák alapján vászonra vitt művét képes maga elé idézni. Kallos ugyanis ezeket az egészen kisméretű gouache-okat nem vázlatoknak, hanem teljesértékű alkotásoknak tekintette, hiszen az egy-egy témához készített tanulmánysorozatok végeredményeként a tenyérnyi méretű felületen már minden a „helyén volt”: a kompozíció éppúgy, mint a formák és a színek. Minden egyes apró tanulmány a festő fejében már tökéletesen kiforrott alkotás leképezése. A kiállítás egyik legkésőbbi darabja a művész Japánban tett 1999-es utazásának élményéből készült, és ugyancsak ebből az időszakból származik két, Kallos életművében ritka, ovális alakú akril-vászon festmény is.
Reigl Judit kiállításának megtekintéséhez a Musée d’Art Moderne de la Ville de Paris-ba (MAM) kell ellátogatnunk. Ahogyan az a francia múzeumok zömében is szokás, úgy a MAM is időről időre, többnyire félévente, újrarendezi állandó kiállítását: az addig bemutatott művek visszakerülnek a raktárba, és helyüket mások váltják fel. Az újrarendezett állandó tárlat május 31-én nyílt meg, egyidőben a kínai Zao-Wou-Ki időszaki egyéni kiállításával. Az új állandó kiállítás keretén belül egy harmadik jelentős eseményre is sor került: a Reigl Judit alkotásainak szentelt két terem avatására. Erre abból az alkalomból került sor, hogy a múzeum gyűjteménye – vétel, illetve ajándékozás révén – hat új Reigl-művel gazdagodott.
A múzeum megvásárolta Reigl Judit New York 2001-sorozatának egyik legjelentősebb darabját, a művész életművének gondozója és feldolgozója, a Fonds de Dotation Judit Reigl pedig öt olyan festményt adott ajándékba, amelyek szorosan illeszkednek a múzeum tulajdonában lévő eddigi alkotásokhoz. Így például az 1977-ben festett és a MAM által 1978-ban megvásárolt Déroulement-hoz csatlakozott most az 1980 és 1982 között született Suite de Déroulement-sorozat egyik darabja, valamint az ebből továbblépő következő periódus egyik 1984-ben készült monumentális méretű festménye a Hydrogène-szériából. Betty Anderson 1996-ban ajándékozott két 1966-67-ből származó Homme-ja most egy ’68-ban festett harmadikkal egészült ki. A kiállítást egy, a múzeum gyűjteményében őrzött, a Guano-sorozathoz (1958-1962) tartozó korai kép és néhány, magántulajdonból érkezett alkotás teszi teljessé.
(A múzeum az épület felújítási munkálatainak ideje alatt nem az Avenue Président Wilson-on, hanem a Szajna felőli oldalon, az Avenue de New York-on található bejáraton keresztül közelíthető meg.)
