Életének nyolcvanhatodik évében Párizsban elhunyt Pán Márta szobrászművész. Miközben Magyarországon csak kevesen ismerték, nemcsak Franciaországban, de Európa más országaiban, és Európán kívül is, a kortárs szobrászat egyik kiemelkedő alakját tisztelték benne.
Első, nagy feltünést keltő szobrával, a Teck-kel 1956-ban jelentkezett, és az újszerű alkotás Maurice Béjart-t egy balettmű létrehozására ihette. 1960-ban avatták fel a Kröller-Müller Múzeumban, nemzetközi hírnevet hozó, első úszószobrát, az Otterlot. Azon ritka művészek közé tartozott, akiktől az otterlói múzeum több évvel később még egy alkotást rendelt, és így kerülhetett sor 2007 tavaszán egy újabb rendhagyónak mondható művének, az Amfiteátrum-nak a felavatására. Nemcsak Franciaországban, de más országokban is, legfőképpen pedig Japánban, számos köztéri munkájával lehet találkozni. Sajnálatos módon – és legkevésbé sem a művész hibájából – Magyarország nem tartozik ezen országok közé.
Pán Márta éltének utolsó pillanatáig dolgozott, és bár tudatában volt annak, hogy súlyos betegsége bármikor közbeszólhat, tele volt tervekkel. Ez év elején még izgalommal és nagy várakozással, nem utolsósorban pedig sok ráfordított idővel és energiával készült nyárra tervezett kiállítására, a budapesti Szépmüvészeti Múzeumban. Egy kicsit úgy érezte, hogy annak idején visszautasított ajándékszobráért érzett csalódását enyhíti a felkínált lehetőség. Az egyéb kellemetlenségek mellett, ezért is érintette különösen fájdalmasan az utolsó pillanatban elhalasztott esemény, és persze azért is, mert ő már tudta, hogy életét és pályáját egy végleg meghiúsult budapesti kiállítás zárja majd le.
A fotó Cserba Júlia felvétele
