Több szempontból is rendhagyó, monstre árverés-sorozat kezdődik majd december 20-án a párizsi Drouot aukciósházban. A tervek szerint ugyanis legalább 6 évre lesz szüksége az ismert árverőháznak arra, hogy a 135 ezer tételből álló, főként kéziratokat, leveleket, fotókat tartalmazó Aristophil-gyűjteményt feldolgozzák, majd értékesíteni próbálják. Itt most nem a korábbi tulajdonos szándéka szerinti aukciókról, hanem kényszerárverésekről, egy hosszú évek óta tartó és sok szálon futó bírósági ügy következményéről van szó.
Az Aristophil társaság alapítása 1990-re nyúlik vissza. Gérard Lhéritier azzal a szándékkal hozta létre a céget Nizzában, hogy kisrészvényesek bevonásával olyan kéziratokat, műkincseket vásároljanak, amelyek az évek múlásával, a pénzpiaci megtérüléseket messze meghaladó kamatokat és járadékokat biztosítanak majd a befektetőknek. Az akció kis lépésekkel kezdődött, de 2000-ben már 200 kisbefektető várta az ígért hozamokat. Tény, hogy az Aristophil a kis-, majd később az egyre jelentősebb összegeket befektető nagyrészvényesek pénzéből ritka kéziratokat, becses relikviákat vásárolt. Ugyanakkor a cég értékének látványos növekedése nem, vagy nem elsősorban a piac kedvező alakulásának, hanem a tárgyakat felértékelő szakértők tudatosan túlzó, Lhéritier által “honorált” becslésének volt köszönhető. A cég könyveiben 2010-re már egymilliárd euró körüli tőkét mutattak ki, amelyen elvben 18.000 (!) részvényes osztozott – különböző nagyságrendű befektetéseik révén. Az Aristophil közben egyre látványosabb helyet foglalt el a műkincspiacon. Több francia városban, később már Brüsszelben is leányvállalatot működtetett, sőt 2004-ben, a francia kulturális hatóságok jóváhagyásával, Párizsban megnyitotta a Levelek és Kéziratok Múzeumát, amelynek első kiállításán 500 tárgyból álló, valóban igen értékes anyagot mutattak be.
Az első kétkedő, és megalapozottnak tűnő gyanút megfogalmazó írás 2009-ben látott napvilágot egy nagynevű belga kézirat-szakértőtől, aki ellentmondásokat, valótlanul magas értékbecsléseket fedezett fel az Aristophil publikációiban. A szekér azonban egy ideig még futott. Olyannyira, hogy 2012-ben az Aristophil Párizs legdrágább részén, a Boulevard Saint Germain-en 26.5 millió euróért vásárolt magának új székházat. Néhány héttel később viszont már konkrét vészjósló jelzések érkeztek a Pénzpiaci Felügyelőségtől, ahol megállapították, hogy a cég könyveiben a korábbi kéziratok mellett már borok, bélyegek, gyémántok, sőt napelemek is felértékelésre kerültek. 2014 tavaszán aztán a mindig jól informált Charlie Hebdo kiszivárogtatása döntötte be véglegesen az Aristophilt. A francia ügyészség tudatosan, bűnszervezetben elkövetett, sorozatos csalás és pénzmosás alapos gyanújával a cég minden vagyonát zárolta, sőt Angliában, Belgiumban és Svájcban is ügyészségi intézkedéseket hoztak az Aristophillal kapcsolatban álló ottani cégek vagyonának zárolására. 2015 márciusában megindították a céggel szembeni csődeljárást és lefoglalták a leltárában nyilvántartott 135.000 műtárgyat. Csakhamar bezárt a Levelek és Kéziratok Múzeuma is. 2016-ban vált nyilvánvalóvá, hogy a klasszikus piramisjáték módszerén alapuló, jogilag nehezen átlátható, hatalmas csalássorozat végére csak hosszadalmas bírósági tárgyalások eredményeként kerülhet pont. Egyrészt körülményes a messze túlbecsült tárgyak valódi értékének meghatározása, másrészt több tízezer olyan műkincs van, amelyeknek jelenleg többszáz, vagy akár többezer tulajdonosa van. Arról már nem is beszélve, hogy nagyon nehéz jogi kérdést vet fel az is, ha a kényszerárverések során egy korábbi, megkárosított befektető vásárolja meg a “saját” műkincsét.
Az első árverésen 190 tétel kerül kalapács alá, túlnyomó többségükben a néhány száztól a néhány tízezer euróig terjedő sávban, köztük Dali, Warhol és a filmrendező Fellini grafikái, Josef Sudek fotója, a francia irodalom számos nagy alakja, így Dumas, Flaubert, Voltaire, Valéry, Balzac és Proust levelei, híres zeneszerzőkhöz, Wagnerhez, Richard Strausshoz vagy Grieghez köthető dokumentumok. De lesznek milliós tételek is: a legnagyobb érdeklődés de Sade márki 1785-ben, a börtönében több mint 12 méteres (!) papírtekercsre írt műve, a „Szodoma 120 napja” szereplését kíséri, ami a várakozások szerint 4-6 millió euróért találhat új gazdára – vagy kerülhet vissza esetleg régi tulajdonosához. Az aukció másik sztártétele André Breton 1924-ben keltezett Első, majd 1929-ben írott Második szürrealista kiáltványának kézirata lehet. Mindkettőből ez az egyetlen ismert komplett példány, együttesen szintén többmilliós árat érhetnek el.
Az Aristophil-gyűjtemény első árverésének kultúrtörténeti kalandozásnak is beillő teljes anyaga itt tekinthető meg.
Update december 20.
Az árverésre végül a legértékesebb tételek nélkül kerül sor. A francia kormány ugyanis december 18-án „nemzeti kinccsé” nyilvánította de Sade márki kéziratát és André Breton szürrealista kiáltványait is. Ez azt jelenti, hogy a dokumentumoknak Franciaországban kell maradniuk. A kormány ígéretet tett továbbá az értékes művek „nemzetközi piaci áron” történő megvásárlására, ezért az árverőház az említett tételeket visszavonta az aukcióról.
Nyitókép: Le Manifeste du Surréalisme. Aristophil. Photo: Twitter
