A bécsi Ludwig Alapítvány szürke bazalttömbjén sötétedéskor óriási
méretű fehér patkányok jelennek meg és futkosnak körbe-körbe az
épület homlokzatán. Az itt bemutatott Peter Kogler
médiaművész kiállításának részeként látható ez a vetítés is egészen január végéig. Az 1959-ben Ausztriában
született művésznek most több mint száz, 1979-től egészen napjainkig
készült művét mutatja be a Museum für Moderne Kunst.
A nemzetközileg is elismert – a Documentán két alkalommal is kiállító – alkotó a ’80-as évek elején kezdett komputer technológiával dolgozni. Olyan egyszerű modulokból indult ki és sokszorozott meg, mint a hangya, az agy, a patkány vagy a rács. Installációi – melyeket hol kiállítóterekben, hol köztereken, például vasútállomásokon épít fel – végtelen perspektívájú virtuális labirintussá alakítják a teret. Hasonlóan a mostani kiállítás fő attrakciójához, egy nagyméretű kiállítóterem négy falára 26 csatornából vetített, helyspecifikus hang- és videoinstallációhoz. A néző egy szabályos négyzethálórács teljes szétbomlását „belülről” kísérheti végig. A kezdetben teljesen szimmetrikus rácsozat lassan felbomlik, vonalai megvadulnak, először csak koordinátatengelyei mentén, majd halmazállapota is átalakul, cseppfolyóssá válik. A teljes összeomlást durva hangeffektekkel, a színek és a hangerő váltakozásával éri el. Ha a szerencsésebb nézőt a szédülés, hányinger, klausztrofóbia el is kerüli, érzékelésének teljes felforgatása nem marad el. Egy következő teremben vonuló hangyaraj foszforeszkálva villan fel előttünk, de csak ott, ahol a fényérzékeny falat épp megvilágítja a körbeforgó fényforrás. A felület a fényt pár pillanatig visszaveri, majd lassan elhalványul. Hatalmas techikai tudás, precizítás és a legmodernebb felszereltség jellemzi a Kogler műveit bemutató kiállítást, ahol a korai rajzoktól és objektektől kezdődően a legújabb installációkig egy következetesen felépített életmű képe rajzolódik ki. (Megtekinthető: február 1-ig.)