Pierre Pinoncelli merénylete Marcel Duchamp Szökőkútja ellen

A Centre Georges Pompidou 2005 októberétől 2006. január 9-éig tartó Dada-kiállítása ugyan bezárt, de teljesen mégsem zárult le. A folytatás helyszíne a párizsi bíróság, ahol a napokban tárgyalták Pierre Pinoncelli ügyét.  Január 4-én délelőtt váratlan, de szellemétől távolról sem idegen eseménnyel bővült a Dada-kiállítás: a saját meghatározása szerint a Nizzai Iskolához tartozó, neo-dada művész, Pierre Pinoncelli kalapáccsal megrongálta Marcel Duchamp Szökőkútját. A bűnös visszaeső, hiszen már 1993-ban Nîmes-ben, az „L”objet dans l”art du XXème siècle” kiállítás alkalmával is hasonló módon támadt a WC-csészéből műtárggyá átminősült Szökőkútra, sőt a kalapácsos akció előtt akkor bele is vizelt. Az azt követő bírósági tárgyaláson úgy védekezett, hogy tettét semmiképpen sem vandalizmusnak, hanem éppen ellenkezőleg, könyörületes cselekedetnek kell tekinteni, mivel azt azért követte el, hogy kiszabadítsa «szánalmas helyzetéből» és visszaadja «méltóságát a tárgynak», hogy «a művészettörténet leghíresebb tárgya újra egyszerű vizeldévé válhasson.» (A szóbanforgó Szökőkútról tudni kell, hogy 1917-es eredeti példánya elveszett, és 1964-ben Duchamp Arturo Schwartz-cal közösen nyolc példányt adott ki belőle. A sokszorosított tárgy napjainkra ritkasággá vált, az utolsó, még megvásárolható példányt 1999-ben egy görög gyűjtő vette meg 1,6 millió euróért.)
Pinoncelli, akit közvagyon rongálásáért ezúttal meglehetősen súlyos pénzbüntetésre, 285 ezer euróra és három havi felfüggesztett börtönre ítéltek, igen sérelmesnek tartotta a bíróság döntését, mivel «1993-ban a vizeldét 450 ezer frankra (70 ezer euróra) becsülték. A tettem után azt mondták, hogy a tárgy veszített értékéből. Mégis, most ugyanezt a művet 2,8 millió eruróra becsülik. Akkor milyen értékvesztésről beszéltek?» A hetvenhat éves Pierre Pinoncelli eddigi pályafutását – festményei mellett – mintegy hetven hasonló jellegű akció fémjelzi. 1969-ben «kultúrális támadást» intézve  az akkori kultúrpolitika ellen, a nizzai Chagall Múzeum megnyitóünnepségén vörös festékkel szórta le André Malraux minisztert. 1975-ben, tiltakozásul a dél-afrikai apartheid ellen (töltény nélküli revolverrel), fegyveres rablást követett el egy nizzai bankban, ahonnan 1 frankot zsákmányolt, míg 2002 nyarán a kolumbiai Cali Múzeumában baltával levágta egyik ujját, hogy így fejezze ki szolidaritását a FARC által elrabolt, és több éve fogvatartott Ingrid Betancourt-ral.
Az eset élénk vitát váltott ki a képzőművészeti életben arról, hogy vajon művészi aktusról, egyszerű provokációról vagy csak feltűnési vágyról van-e szó, ugyanakkor a több példányban létező Szokőkút kapcsán az a sokat vitatott jogi kérdés is újra előtérbe került, hogy mi tekinthető eredeti műnek.