Ponyvaművész vagyok – állítja magáról Allen Ruppersberg, akinek rendkívül érdekes doku-kiállítása a hét végén még megnézhető a brüsszeli WIELS-ben.
Az egykori sörgyárból lett kortárs művészeti centrum kiállítási szárnyának szinte egy egész emeletét elfoglalja a No Time Left To Start Again and Again / The B and D of R’n’R című kiállítás, amely kép- és hangdokumentumok gondosan összeválogatott és egyben hihetetlen méretű tárháza. Bele lehet tekinteni akár negyed órára is, de gond nélkül eltölthető a kiállítótérben egy fél napnyi idő is, mindkét esetben izgalmas élményben van részünk.
Allen Ruppersberg, No Time Left To Start Again / The B and D of R’n’R #2a, 2010. Fotó: WIELS
Ruppersberg, az 1944-ben született amerikai képzőművész hosszú évtizedekig gyűjtötte az amerikai populáris zene dokumentumait. Különleges gyűjtemény állt így össze a blues, a gospel, a country, a rock and roll, az amerikai dal- tradícióból kinövő zenei formák, egészen a rock-ig tartó skálájából. Újságkivágatok ezrei, hírek, halálhírek, privátfotók, hirdetések, plakátok, lemezborítók – mintha egy család dokumentumaiba tekinthetnénk be. Valóban, Ruppersberg az amerikai zenét, a zene történetét mint egy családfa alakulását fogja fel, amely végig a szélesebb társadalmi kontextusról is beszél. Egyben személyes történetek sokaságán keresztül teszi hozzá a címadó mondatokhoz (Nem maradt idő mindig újra- és újrakezdeni / az alcímet így dekódolhatnánk: a Rock and Roll Születése és Halála) az egyszerű, mégis drámai tanulságot, a legnagyobb zsenik élete is véges. Eszünkbe juthat a You Gotta Move című blues, amely halálballada, a felsorolásban mindenki benne van, gazdag és szegény, híres, hírhedt és ismertelen: akit „szólít az Úr”, annak indulnia kell. Akkor is, ha egy falu kocsmájában pengette a bluegrass-bendzsót, és akkor is, ha stadionok színpadán zúzta szét az elektromos gitárt. A folyamatos jelenidőben szóló háromperces dalok szerzői és előadói is halandó lények, akárcsak mi, hallgatók.
Ruppersberg rendkívül kifinomult ízléssel válogat a zenék között is: a térben elhelyezett iPad-eken dalok tucatjaiból álló playlist-ekete lehet végighallgatni, vagy átpörgetni. Impozáns zenei történelemkép, kulturális tabló, a gyapotföldek blues-aitól kezdve a rock and roll születésén át a rock kibontakozásáig. Muddy Waterstől Jimi Hendrixig, Chuck Berrytől a Creedence Clearwater Revival-ig, és millió más névig, amelyeket nem ismert meg a világ, de amelyek nélkül nem volna amerikai zene.
Részletek a kiállítási enteriőrből. Fotó: artPortal
WIELS, Brüsszel, az egykori sörgyárból lett művészeti intézmény előcsarnoka. Fotó: artPortal
Allen Ruppersberg, Honey, I rearranged the collection asking myself the question – Who is the founder of conceptual art? 2010. Courtesy Air de Paris, Paris.
A művész óriási személyes archívumának egy igen komoly hányadát bedobozolta és elhozta Brüsszelbe. Az efemer dokumentumokat gondosan műanyag-borítókba csomagolta és a falakon tematikus egységekbe rendezte – akár egy már-már a mániákusságig precíz könyvtáros. A megrendítő és nevetésre ingerlő között széles a skála, mindenesetre lenyűgöző az adatok, fotók, hírek sokasága. Ruppersberg, akit a popkultúra mindenféle vonatkozása érdekel, az egész kiállítási teret telerakta dobozokkal, amelyek ötvenes-hatvanas évekbeli termékek, csomagküldő szolgáltatások dobozainak tűnnek, mindezeken kívül pedig korabeli oktatófilmek képkockáit pörgeti. Hirtelen nem tudni, mindez miként kerül a zenetörténet mellé, az azonban látszik, hogy sem a dokumentum-falak, sem a dobozok dizájnja és elrendezése nem véletlen. Személyes archívumban vagyunk, egy megszállott dokumentátor raktárában. „Ponyvaművész vagyok.” – mondja Ruppersberg – „Akkor, amikor a popkultúra hatalmasra nő és mindent maga alá gyűr, azt hiszem, minden művésznek meg kell fogalmaznia a viszonyát hozzá. Ugyanakkor azt is gondolom, a művészet nem popkultúra, és nem is szórakoztatás.”
Augusztus 17-ig, WIELS, Brüsszel