A pozsonyi képzőművészeti akadémián évek óta dolgoznak együtt a graphic design és a fotó szak hallgatói a photobook rövidítéséből PHO-BO-nak nevezett kezdeményezésen belül Olja Triaška Stefanović és Juraj Blaško vezetésével. Számos kiadvány született már ebből, ezek közül az egyik Kristína Rigasová és Matej Mihályi munkája.
Az Academy of Fine Arts and Design in Bratislava két hallgatójának könyve az 1989-es pozsonyi eseményeket állítja párhuzamba azokkal az idén tavasszal bekövetkezett történésekkel, melyek egy fiatal újságíró és párjának meggyilkolása kapcsán indítottak el politikai változásokat. Az A3 formátumú kiadvány összefüggéseket keres a rendszerváltás idején kialakult tömeges megmozdulások és a 2018 elején történt, szintén tömegeket megmozgató demostrációk között.
2018. február 25-én találtak rá a 27 éves Jan Kuciák és barátnője holtestére Nagymácsédon, Szlovákiában. A fehérgalléros, komoly politikai kapcsolatokkal rendelkező adócsalók ügyében nyomozó újságíró tevékenysége sokak számára volt kellemetlen, így érthető, hogy egyértelműen a szólásszabadság elleni brutális támadásként értelmezték a lapok Kuciák elhallgattatását. Bár a vezető politikusok szinte azonnal megszólaltak az ügyben és Robert Fico egymillió eurós nyomravezetői díjat ajánlott fel a felderítésben segítő információkért, ezek a lépések mégsem terelték el az emberek figyelmét a szürkegazdaság és a politika összefonódásáról.
A gyilkosságot követő hetekben tízezrek vonultak Pozsony utcáira és az eleinte politikamentes gyászmenetet később a kormány lemondását követelő demonstrációk követték. Az SNP (Szlovák Nemzeti Felkelés tere) utoljára az 1989-es rendszerváltoztatás idején adott helyet ekkorra tömegrendezvényeknek. Kristína Rigasová az újságokban is megjelenő összehasonlítások és a művészeti egyetemen uralkodó forradalmi hangulat láttán kezdte el keresni és dokumentálni a párhuzamokat. Az archívumok szövegeihez és a 89-es újságok képanyagaihoz keresett referenciát az utcákon tüntetők között. A Rigasová és Mihályi által közösen szerkesztett kiadványban az alkotók a sajtó cikkeit, a megmozdulásokra készülők feljegyzéseit és tüntetőtáblákat helyeztek egymás mellé. A rímelő motívumok a különbségeket is felszínre hozták, valamint azokat a kérdéseket is, amelyeket sok, a szocialista blokkból kiszabadult, a kezdeti eksztázist már régen elfelejtő ország nehezen képes megválaszolni: például, hogy miért szövi át újra és újra a politikai elitet a korrupció selyemfonala.
A lentebb látható fotókönyvben a szlovák történelem ismétlődő pillanatai reménysugárként villantják fel a tömegek képességét a változtatásra, és ez a tapasztalat, illetve ennek dokumentuma is nagy mértékben táplálja az egyén igényét, hogy éljen demokratikus jogaival. A kiadvány egyelőre eredeti, szlovák nyelven olvasható, de a fotók önmagukban is beszédesek. Az utolsó képpár láttán sokaknak eszébe juthat a külföldi lapokban titokzatosan csak P.P-ként, azaz Prague Photographerként hivatkozott Koudelka 1968-as képe, melyet az orosz invázió alatt készített Prágában. A Szovjetunió összeomlásával az eredetileg az időpont rögzítésére szolgáló képkocka új értelmet nyert és örökre jelzi a hatalom birtokosainak, hogy egyszer mindenkinek lejár az ideje. A kiadványt az alkotók Szlovákia köztársasági elnökének, Andrej Kiskának személyesen adták át a múlt hónapban, ezzel is életben tartva a téma érvényességét.