Anna Margit az 1945–1948 között működött Európai Iskola nevű művészcsoport egyik alapító tagja és kiemelkedő képviselője. Alkotásai nehezen sorolhatók bármely képzőművészeti irányzathoz; életművének jelentős része leginkább a szürrealizmus, illetve az expresszív látásmód mentén jellemezhető. Olyan egyedi formanyelvet hozott létre, mely a magyar festészet egyik legkiemelkedőbb alakjává tette.
Anna Margit 1938-tól a nyarakat férjével, Ámos Imrével együtt Szentendrén töltötte, itt teljesedett ki lírai festészete is. Ámos 1944-ben az ohrdrufi koncentrációs táborban vesztette életét és tragikus halála után Anna Margit festészete is megváltozott. Az Európai Iskola keretein belül festett művein gyermeki módon, hatalmas fejjel ábrázolta – helyette szóló – bábuit, melyek az emberi léptékkel megfogalmazhatatlan szenvedést jelenítették meg.
Az ötvenes és hatvanas években egyre fontosabbá vált képein az abszurd humor, a gúny. Művészetében ekkor tűntek fel a népművészet és a provinciális művészet elemei: a folklór és a giccs segítségével távolította el magától a gyászt, a tragikum összefonódott a komikummal, a nevetéssel. Késői képein bábui ótestamentumi jeleneteket idéztek meg az emlékezés szomorúságával és iróniájával.
Anna Margit az 1960-as évektől gyűjtötte a népművészeti tárgyakat, babákat és olyan egyedi hangulatú, sokszor giccses holmikat, melyek erőteljes inspirációt jelentettek festészetére is. A kiállításon először láthatók ezek a tárgyak együtt az általuk ihletett festményekkel. Az olcsó, vásári tárgyak beemelése festészetébe ugyanakkor a pop-art látásmódját is megidézi.
A tárlaton Anna Margit alkotásai mellett olyan kortársainak művei is láthatók, akik valamilyen módon hatást gyakoroltak az ő művészetére is. Ilyen művész mindenekelőtt a férj, Ámos Imre vagy Vajda Lajos és Farkas István.
A kiállítás olyan új szempontok mentén mutatja be az életművet, mint az önarckép és maszk viszonya; a nőiség sajátos értelmezése a Biblia, a mitológia vagy a tömegkultúra hatására megfogalmazott új női szerepek révén; a zsidóüldözés és a holokauszt traumájának feldolgozása; 1956 élménye; a népművészet, a giccs és a pop-art hatása, és szinte minden formában a szenvedő és túlélő ember örök problémái.
Borítókép: Anna Margit: Ars poetica, 1970, olaj, színes kép rátét, vászon; 75 × 92 cm, Ferenczy Múzeumi Centrum, Szentendre