Gondolatplasztika>Forensic Architecture, Pavel Sterec
A “fejben szobrászat” akár léggitározásnak is tűnhet, pedig nem az: nem arról van szó, hogy a Trafó sorozatában a művészeti praxis helyett zajlanak beszédaktusok, hanem a művészi gyakorlatokról szól a beszéd. Most például két olyan alkotó érkezik Budapestre, akiket nagyon is érdemes meghallgatni, mert bonyolult, sokrétű gyakorlataikat mutatják be. Sajátos persze, hogy a Forensic Architecture esetében előbb találkozunk a magyarázattal, mint a munkákkal.
A tavalyi kasseli Documentán mutatták be azt az oknyomozó művüket, amely egy éppen Kasselben, 2006-ban történt, rasszista indíttatású merénylet hátterét derítette föl. Pontosabban egyetlen tanúvallomás igazságtartalmát. Egy kasseli netcafé fiatal, török pultosát lőtték le. Halit Yozgat, mit később kiderült, az NSU (Nationalsozialisticher Untergrund) nevű terrorcsoport gyilkosság-sorozatának áldozata lett, éppen úgy, mint kilenc másik személy Németországban – mindannyian bevándorlók, vagy azok leszármazottai. És (ahogyan az a nálunk zajlott romagyilkosságok esetében is történt) a hatóságok egy ideig a sorozatszerűséget és a rassziszta indítékot sem igen akarták elismerni.
A netcafé vendégei közül egyetlen egy akadt, aki állítása szerint nem látott és nem hallott semmi gyanúsat, vele nem is igen foglalkozott a bíróság. Pedig érdemes lett volna, Andreas Temme ugyanis, aki egy randioldalt böngészett épp a merénylet perceiben, a német titkosszolgálat embere volt. De a bíróságot nem érdekelte, hogyan került oda, szolgálatban vagy azon kívül, mit keresett ott, miért vallotta, hogy nem érzékelt semmit. A Forensic Architecture modellezte az egész helyzetet: felépítve a netcafét, bekamerázva, minden történést minden oldalról újrajátszva, analizálva. Bravúros, alapos bizonyítási eljárás az architektúra, a művészi gondolkodás, a technológia kreatív használatának segítségével. Nem mondjuk el, mire jutott a projekt – ehhez meg kell hallgatni a munka egyik szereplőjét, Christina Varviát a budapesti Trafóban.
Rajta kívül a cseh Pavel Sterec beszél majd saját munkáiról. Manapság gyakran emlegetett kutatás-alapú művek területén dolgozik. Társadalmi folyamatokból indul ki, melyeket a kutatási fázist követően konceptuális installációkká formál – jelenlegi fő témája az az „Egy övezet, egy út” nevű kínai megaberuházás, amelyben Magyarország is részt vesz.
Kik? Christina Varvia, Pavel Sterec
Hol? Trafó, 1094 Budapest, Liliom u. 41.
Mikor? június 1.
Ha már szuperprodukció, akkor jöjjön egy, ami ténylegesen az. A kortárs képzőművész itt olyan apparátust mozgat, amelyet akár Hollywoodba is képzelhetnénk. Egy olyan főszereplőt nyert meg, aki sztárnak mondható. De olyan alapanyagot használ, ami komoly művészettöténeti referenciákkal bír. Művészi, művészeti manifesztumok szövegeit hozza játékba Julian Rosefeldt, de nem egyszerű játék ez: tizenhárom női élettörténetbe ágyazza a kinyilatkoztatások szövegrétegeit. Főszerepben Cate Blanchett. Jutalomjáték ez, és mégsem az. Nem stílusgyakorlatokat játszik Blanchett, hanem valódi emberek valódi történeteit, olykor nagyon is absztrakt szövegeket mondva. Elidegenítés és átélés, példázatszerűség és reália egyszerre. Tizenhárom csatornéás videómunka, azaz az etűdöket külön felületeken vetítve látjuk, de egymásba játszanak a személyek, történetek és szövegek. A Nemzeti Galária igazi csúcsprodukciót mutat be, tessék megnézni.
Ki? Julian Rosefeldt
Hol? Magyar Nemzeti Galéria, 1014 Budapest, Szent György tér 2.
Mikor? aug. 12-ig
Az vagy, amit megeszel – szól a közkeletű bölcselkedés, de tényleg, az a helyzet, hogy azok az összetevők, amelyeket megeszünk, onnantól a mi összetevőink is. Étellel ölni lehet, de ételtől újjá is lehet születni. Hogy mit eszünk – mutat rá ez a kétkiállítás – társadalmi, kulturális, gazdasági, politikai és ökológiai folyamatok eredője és következménye. Itt kezd izgalmas lenni a dolog. A két helyszínen látható projekt felütéséből idéázünk: „A személyes, közösségi vagy nemzeti identitás egyik sarokköve: egy étel vagy ital fogyasztása a kulturális identitás gyakorlásának eszköze lehet, vagy éppen ellenkezőleg; az étel visszautasítása a politikai nyomásgyakorlás vagy stratégia aktusává is válhat.” Ha hozzávesszük mindehhez, hogy a Koreai Kulturális Központ az egyik résztvevő, akkor méginkább vonzóvá válik az esemémny. Két fogást kínálunk: egy-egy csoportos kiállítás a szent szájpadlás jegyében.
Kik?
Koreai Kulturális Központ: Barakonyi Szabolcs, Bartha Gabó, Bozzai Dániel, Esterházy Marcell, Fajgerné Dudás Andrea, Fátyol Viola, Gőbölyös Luca, Lepsényi Imre, Poór Dorottya, Szabó Eszter Ágnes, Trapp Dominika, Jiwon Woo, Németh Ilona (előadás)
Stúdió Galéria: Antal Balázs, Bartha Gabó, Fajgerné Dudás Andrea, Hódi Csilla, Sz.A.F. (Mécs Miklós és Fischer Judit), Isaac Monté, Daniel Parnitzke, Marie Caye & Arvid Jense, Szabó Eszter Ágnes
Melanie Bonajo (vetítés)
Hol?
Koreai Kulturális Központ, 1124 Budapest, Csörsz u. 49-51
FKSE Stúdió Galéria, 1077 Budapest, Rottenbiller u. 35.
Mikor? július 31-ig, illetve június 1-30.
A nyitókép A megnyitón nem lehet kiállítást nézni című sorozat része, és Csörgő Attila Ütközések című, nemrég zárult kiállításán készült a budapesti Glassyard Gallery-ben . Fotó: Erdei Krisztina
