Mint ismeretes, a bécsi magyar intézetban, azaz a Collegium Hungaricum-ban megvalósult Real Hungary című kiállítást botrányos pillanatok előzték meg. Nem sokkal a megnyitó előtt az intézmény levetetett a faltól egy művet. Egy festmény-triptichonról van szó, amely egy sorozatba illeszkedik. A magyar trikolór színeit viseli, olyan módon, hogy mindegyik képen egy-egy sávot feketére festettek a művészek. Az eseményekről, az intézmény vezetőjéne állásfoglalásáról az artPortal beszámolt. Magát a kiállítást is jó előre beharangoztuk: itt.
A szóban forgó mű alkotói közleményt adtak ki az esettel kapcsolatban. Íme.
„2017. június 27-én a bécsi Collegium Hungaricum épületében megrendezett Real Hungary c. kiállításról eltávolították egy munkánkat.
A szóban forgó triptichon, a Zászlók c. sorozat legújabb eleme. A mű három darab magyar trikolórt ábrázol úgy, hogy mindegyiken lefestettünk egy színt fekete zománcfestékkel, címe: Nem lát nem hall, nem beszél.
Az első ilyen munka a 2009-es Esterházy Díj után, a díjazottaknak rendezett bécsi Collegium Hungaricum kiállításán volt látható, 2010-ben. A mostani alkalomra a kurátorral egyetértésben – más munkák szerepeltetése mellett – új zászlók bemutatását terveztük. A művekkel a célunk a kiállitás koncepciójára adott kritikai reflexió volt, nem politikai botránykeltés. Választásunkkal, hogy a realista hagyományokkal foglalkozó tárlaton formailag absztrakt munkákat is bemutatunk, a kategorizálás problematikusságára szerettünk volna reflektálni. (Abstract Hungary kontra Real Hungary).
Ezúton köszönjük a szolidaritást mindenkinek és sajnáljuk, hogy a kialakult botrány miatt a kiállításról folytatott párbeszéd ilyen mértékben politikai síkra terelődött.
Tények:
1. A bécsi Collegium Hungaricum vezetője, vagyis Molnár Mária meghívására szervezték meg az Esterházy művészeti díjasok kiállítását Real Hungary címen a Magyar Intézetben.
2. A kiállítás kurátora Vitus Weh, az Esterházy Magánalapítvány kortárs művészeti tanácsadója, a kiállított munkákat az ő jóváhagyásával választották ki, többek között az ominózus Nem lát, nem hall, nem beszél c. munkánkat is.
3. Valóban arról volt szó, hogy a megnyitó előtti napon felkerül a munkánk a falra, de rajtunk kivülálló okból nem tudtunk nyitvatartási időben megérkezni az intézetbe. Ezt jeleztük, az intézet részéről semmilyen probléma nem merült fel ezzel kapcsolatban, másnapra áttettük az installálást, az intézet munkatársai segítőkészek voltak. Molnár Mária nem vette fel a kapcsolatot velünk, nem tájékoztatta sem a művészeket, sem a kurátort arról, hogy ellenőrizni szeretné a kiállított munkákat a megnyitó előtt, további információt nem kért az új képekről, holott készséggel álltunk volna rendelkezésére. A triptichon helye a falon üresen várt minket.
4. Az adatokat leadtuk korábban, időben, hogy a biztosítás és a címlista elkészülhessen, fotót nem igényeltek az új munkáról.
5. Mint aznap kiderült, a képeink felrakásakor Molnár Mária nem is tartózkodott Bécsben, ezért valószínűleg telefonon értesült arról, hogy a képek kikerültek, és hogy ezek tulajdonképpen zászlók.
6. A triptichon a megnyitó előtt 6 órával került föl a falra, abban a tudatban, hogy ez – mivel kommunikáltunk erről – nem lehet probléma. Ezzel szemben ebéd közben kapta az utasítást Molnár Máriától az alapítvány munkatársa és a kurátor, hogy azonnal távolítsák el ezt a munkát a kiállításról. Mindezt szintén telefonon, mert Molnár Mária továbbra sem tartózkodott az intézetben, vagyis látatlanban döntött így, vállalhatatlan hangnemben arra hivatkozva, hogy politikai munkákat nem lehet kiállítani a Magyar Intézetben, pláne nem a nemzeti szimbólumok meggyalázását. Bürokratikus indokok nem merültek fel.
7. Részünkről ezek után az összes munkánk visszavonása tűnt a legjobb döntésnek, de egyeztetve a kurátorral, az alapítványra, a kiállításra, és a többi kiállító művészre való tekintettel kompromisszumot kötöttünk, és beleegyeztünk abba, hogy levesszük a triptichont. Mire visszaértünk a kiállítótérbe, a képeket már eltávolították, de ragaszkodtunk az esemény dokumetálásához, ezért visszatettük és újra levettük. 5 perc múlva már a szögek helyét is beglettelték.
8. A megnyitó után sikerült személyesen beszélnünk az intézményvezetővel, aki indokként továbbra is a nemzeti jelképek meggyalázását hozta fel, valamint ízléstelenségre hivatkozott. Bár azt is mondta, hogy most már szivesen megnézné a munkát a saját szemével is. Ez azóta sem történt meg.”
A cikk nyitóképe:
Borsos Lőrinc: Flags (Zászlók, 2010-), a festménysorozat a műteremben. Fotó: borsoslorinc.hu / Sulyok Miklós