Itt a kis magyar valóság: a hónalj körül kellemetlen izzadságszagot árasztó, virágmintás, műanyag otthonka, a tövénél már rég lenőtt, hirtelenvörös női haj, az idegesítően zizegő reklámszatyor, a kinyúlt atlétatrikó és a rövidnadrág közötti nyílásból kibuggyanó úszógumi.
A fiatal Szabó Eszter szatirikus társadalomkritikus, maró vitriolba mártott ecsettel. Aprócska latexlapokra festett lakótelepi figurái egyre több kiállításon köszönnek vissza, az Octogonart Galériában pedig most egy teljes anyagot láthatunk tőle. Nem csak fénykép méretben, hanem táblakép nagyságban is! Csupa hétköznapi életből merített arc, valahonnan az első középosztály és a panelproletariátus univerzumából. Zöld indamintás, rövidujjú ing, ízléstelenül hurkásodó cicanadrág, ismert áruházláncok jelét viselő nejlonszatyrok. Lefittyedt szájak, rosszkedvű ráncok, türelmetlenül egymásba csimpaszkodó korosodó párok. Mintha az aluljáróban csetlő-botló vagy a hipermarketek parkolóiban a Suzuki kulcsát kereső embereket látnánk tűélés objektíven keresztül. Pedig Szabó Eszter nem részletez, könnyed akvarelles mozdulattal dobja fel a híg festéket (úgy, hogy bárki, bármikor vízfestéknek nézze, pedig olaj!), áttetsző pauszpapírszerű latexdarabokra és sűrű lyukú, műselyem poliészterhálóra dolgozik. Nincs háttér, csak a piszkosszínű, nyers felületen imbolygó pocakos figurák. Igaz, néha a festett fázisokból rövidke animációt állít össze, ahol a hájas férfi zihál és forgatja a szemét, a kardigános kisnyugdíjas meg csak mondja a magáét. De ott sincsenek részletek, a figurák mégis mikrorealista pontossággal állnak előttünk, érezzük az olcsó dezodor szagát, a bőrhöz tapadó műszálas textil égető dörzsölését, halljuk a fogak között elmormolt megjegyzéseket és látjuk a hűtőszekrény-hipermarket-tévé háromszögben lejátszódó életeket. Igazi felüdülés ez a társadalomtudománytól terhelt kortárs művészeti színtéren: Szabó nem szociológiai tanulmányok kliséit mondja fel, hanem görbe tükröt tart a társadalom elé. Úgy tesz mint egy régimódi művész, aki figyelő szemmel elemez és vitriolos ecsettel jellemez. Nem épít utópiát vagy légvárakat, nem nézi le a főszereplőit, gyöngéd iróniával piszkálja őket, megmosolyogja szokásaikat, de azt is hagyja, hogy a kövérkés házaspár egy lopott pillanatban gyöngéden, szeretettel egymáshoz simuljon.
Rieder Gábor: Szabó Eszter
Itt a kis magyar valóság: a hónalj körül kellemetlen izzadságszagot árasztó, virágmintás, műanyag otthonka, a tövénél már rég lenőtt, hirtelenvörös női haj, az idegesítően...