Rieder Gábor: Alapító Nyolcak

Jó nyolcvan évvel ezelőtt, 1926-ban alakult meg a szentendrei művésztelep. Az alapítók két évvel később már a Szentendrei Festők Társaságának tagjaiként vették birtokukba a Bogdányi út végénél a Munkásbiztosító üdülőjének fenntartott épületeket, a hatalmas parkkal együtt. 2007-ben a kissé megkésett jubileum, az európai művészkolóniák Szentendrén tartott éves közgyűlése és az eseményhez kötődő, Barbizont zászlajára tűző, miniatürizált megakiállítás (a Ferenczy Múzeumban) szükségessé tette az alapítók bemutatását is. A címben szereplő, nagybetűs Nyolcak név ellenére nem a magyar avantgárd első fecskéire kell gondolni, hanem a szentendrei művésztelep alapító atyáira. A Réti István és Ferenczy Károly növendékeként végzett nyolc fiatal piktorra, akik a Trianoni döntés miatt elcsatolt, jólbevált Nagybánya helyett a Budától északra eső, festői kisvárost szemelték ki maguknak. Naturalista plain airen edződött, az avantgárd fuvallatától éppen csak megborzolt festészetük Nagybánya – nem túl találóan – posztimpresszionistának nevezett művészeti elveit tükrözte kezdetben. Élénk zöldben lüktető táj, sárga templomtorony, kéklő ég – Jeges Ernő ugyanúgy festett ilyet, mint Rozgonyi László vagy Bánáti Sverák József. Idővel az utak elkanyarodtak, a korszellem vagy az egyéni karakterek nyomása alatt. Az első nyáron a fiatal festők egy egyházművészeti kiállításra készültek, ahonnan Heintz Henrik el is hozta az első díjat. Legjobban Heintz kötődött – kiállított képei alapján – a 19. századi klasszikus tájképfestés hagyományához, bár később a római iskolásokhoz csapódott. Bánovszky Miklós a nagybányai örökséget a naturalista részletekkel, Onódi Béla pedig az opálos fényű, fehérkés derengéssel gazdagította. A telep tagjai számára a főiskolai tanárok öreges plain airje mellett a másik fő inspirációs forrást a húszas-harmincas évek államilag is támogatott irányzata, a neoklasszicizmus jelentette. A régi telep művészei (egészen pontosan: Bánáti Sverák, Jeges, Heintz, Onódi és Pándy Lajos) festették ki a szentendrei Keresztelő Szent János templom ősöreg falait – hűen a kor ünnepélyes spiritualizmusához és rajzos klasszikájához. Ebben a szellemben készült Bánáti Sverák most is kiállított Pellengéren című történeti műve, ahol a darutollas hajdúk egy meztelen reneszánsz nőalakot sereglenek körbe. Még a hagyományos gyökerektől legtávolabb sodródó Paizs Goebel Jenőt is megérintette a novecento: vészjósló macskás csendélete és szőnyegmintaszerű dzsungeljelenetei mellett festett görögös, klasszikus fantáziákat is. A két és fél teremnyi, jól összeválogatott anyag nemcsak az alapítóknak állít méltó emléket, de tudósít a két világháború közti polgár-dandy (lásd a tagokról mellékelt közös fotót!) festészet előkelő világáról is.
Szentendrei Képtár
2007. szeptember 26.–2007. október 14.