Megérkeztek az aranymaszkok – elborították az egész fővárost, a
villamosok oldalától az óriásplakátokig. A milliárdos ex-diplomata,
Zelnik István a közönség elé tárta grandiózus ázsiai
aranygyűjteményének egy-két ritkaságát. A hihetetlen méretű és értékű
kollekció (a sajtóban 300 milliárd forintról is lehet olvasni!) a
tavalyi nyár szenzációja: Zelnik úr akkor lépett a széles nyilvánosság
elé addig alig-alig ismert műkincseivel és a múzeumalapítás
gondolatával.
A tervek szerint az Andrássy úton, a Kogart tőszomszédságában (és a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeummal szemközt) épülne fel a magángyűjtemény új otthona. Hogy miből remélik Magyarország leglátogatottabb intézményét létrehozni, az a Néprajzi Múzeumban megrendezett kedvcsináló kiállításból kiderül. A két jól csengő hívószó, a „kelet” és az „arany” minden bizonnyal megmozgatja majd a közönség fantáziáját, még ha a tervezett látogatószám túlzásnak is tűnik egy kelet-európai szakmúzeum esetében. A most kiállított aranymaszk-együttes ettől függetlenül lenyűgöző: hosszú szemfogú, vicsorgó démonok, skorpió alakú uralkodói fejékek, aranyfüst vastagságú halotti maszkok. A műfaj titokzatos időutazást ígér a történetírás előtti korszakokba, olyan elsüllyedt civilizációkhoz, amikről alig van írott forrásunk. Mivel kevés elhivatott portrészobrász működött akkoriban, be kell érnünk az aranyművesek domborító kalapácsával, ha el akarjuk képzelni hátsó Ázsia marcona nemzetségfőit és haragvó hadurait. A kiállított aranymaszkok a Kr. e. 6–5. századtól a Kr. u. 13–14. évszázadig szórnak, lelőhelyeik a görög kori Trákiától Dél-Ázsián és Indokínán keresztül egészen Jáva szigetéig találhatók. A Néprajzi Múzeum hozzáillesztett ehhez a csinos aranygyűjteményhez pár kiváló darabot a saját maszkgyűjteményéből. A sokszínűség szórakoztató: jádekőből faragott kínai papi amulett, fintorgó jávai színházi maszk, tibeti buddhista újévi álarc, bajelhárító démonfej, fából faragott beavatási sisak, stb. A funkciók sokaságát látva válik egyértelművé, hogy a „maszk” kifejezés milyen zavaróan pontatlan: lehetetlen, hogy ugyanazt a fogalmat használjuk a halott hadvezér fejére borított aranylapra, az önfeledt (nem rituális!) törzsi táncnál használt álarcra, az ősök szellemét megidéző szoborművekre és a rossz szellemet elüldöző vicsorgó démonfejekre. Ez az összevisszaság csak azt jelzi, hogy az antropológusok és néprajzkutatók mennyire a sötétben tapogatóznak, amikor megpróbálják rekonstruálni a maszkok mögött megbúvó elveszett civilizációkat. Úgyhogy a „kelet” és az „arany” mellett van még egy tökéletes marketing hívószó: a „titok”.
Néprajzi Múzeum
2010. március 12 – 2010. június 20.
Rieder Gábor: Aranymaszkok
Megérkeztek az aranymaszkok – elborították az egész fővárost, a
villamosok oldalától az óriásplakátokig. A milliárdos ex-diplomata,
Zelnik István a közönség elé tárta...