Rieder Gábor: Áthatások

Túl IT-forradalmon, dotcom lufin és webkettőn keveseket hoz már igazán lázba a számítástechnika az esztétika területén. Néhány félzseni jól felszerelt laboratóriumban próbálja meg kitapogatni az avantgárd képzőművészet és a legfrissebb technológiák lehetséges közös csapásait.A többség viszont inkább passzívan tűri, hogy átmossa szellemét és művészetét az ezredforduló gépi világa. Ma már a képzőművész társadalom régivágású, kissé pohos mamutszervezete, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete is kiállítássorozatot rendez Festészet és elektrográfia címmel! Persze szó sincs itt szédítő hi-techről, az elektrográfia kifejezés is mutatja, hogy az elektronikus berendezések széles skálája került terítékre, a faxtól a PC-ig. A tárlatsorozat első fejezete a tartalmi kapcsolódásokra mutat rá a festészet és az elektronikus szerkezetet között. Így került be a válogatásba Várady Róbert, aki a steril realizmust ötvözi a filozofikus alapú technológiaelmélettel. Spenótzöld cyberterében az ifjabb és az idősb Wittgenstein a tollboában pózoló popdívának, Madonnának ad találkozót. Csurka Eszter közvetlenebb utat választott: vászonra nyomott számítógépes printekre festi rá riasztóan rózsaszín, horrorisztikus álomfiguráit. A hangsúly nem a legújabb technológián van, hanem a gépkorszakhoz való kényszerű alkalmazkodáson. Pál Csaba például az özönvíz előtti tintasugaras printerrel kinyomtatott papírlapokat mázolja át tejfehér, meditatív felületté, Bátai Sándor a fénymásolóval sokszorosított igazolványokból hoz létre elmosódó, posztmodern kódexlapokat a rejtélyes H. M. előtt hódolva, Nagy Gábor György pedig a felülnézetből figyelt üvegtányérok szélének absztrakt interferenciáit kutatja. Hogy Stark István op artosan vibráló, meggörbített felületre felvitt pigmentpettyeit ne is említsük! Az elektronikus készülékek kitörölhetetlenül velünk élnek, s már a vizualitás legklasszikusabb szegleteit is tökéletesen átitatták.
Duna Galéria
2008. augusztus 6.–2008. augusztus 24.