Rieder Gábor: Az igazi Leonardo

Az elöregedett vidéki múzeumrendszer önkormányzati akaratból való újjászületésének éltanulója, a debreceni Modem most megpróbálkozott a lehetetlennel: egy nemzetközi hírű sikerkiállítás megrendezésével. Nyomatékosítsuk, hogy mindezt a fővároson kívül kívánja megvalósítani, ami az egész világon felfutó múzeum-divatot szemlélve nem is tűnik teljesen reménytelen vállalkozásnak. A nagy kísérlethez az egyik legjobban csengő képzőművész-ikont, az okkult bestsellerszerzők kedvencét, Leonardo da Vincit nyerték meg.Az anyag persze kulcsrakész kölcsöncsomagként érkezett Firenzéből, elvégre a Modem nem kutatóműhely, csak a vándorló műkincsek szálláscsinálója, a kultur-szórakozás vágyát kielégítő kiállítócsarnok. A legnevesebb olasz da Vinci-kutatók által összeállított, Japánt is megjárt tárlat magyar címe Az igazi da Vinci. Ami kicsit fellengősen hangzik, hiszen mindössze két „igazi” Leonardo-munka utazott el a cívisvárosba: egy vörös papírra felvitt jelentéktelen vázlatlap (az Uffiziből!) a mester tengernyi feljegyzése közül és a Szépművészeti Múzeum jól ismert, kicsiny bronz lovasszobor-tanulmánya, aminél a sajátkezűség se megnyugtatóan bizonyított.
Igaz, Leonardo nem volt udvari képgyáros, hosszasan, tépelődve dolgozott, a pár ismert – szinte kivétel nélkül befejezetlen – alkotását pedig a nagy múzeummogulok semmi áron sem adják kölcsön. Éppen ezért a magyarul kicsit csikorgósan hangzó eredeti cím, a Leonardo gondolkodásmódja sokkal találóbb Az igazi da Vincinél. Ugyanis erről van szó: nincs Gioconda és Angyali üdvözlet, helyette viszont van egy profi módon összerakott, szórakoztató kultúr- és technikatörténeti bemutató az uomo universale különleges gondolkodásmódjáról. Merthogy Leonardo nem csupán festőként jeleskedett, benne tiszteljük a reneszánsz polihisztorok mintaképét. Bár festett arcképeket is, energiáinak java részét ostromgépek, vízemelő szerkezetek, örökmozgók barkácsolása, anatómia tanulmányok és fizikai felfedezések kötötték le. A Modem kiállítása ezeket mutatja be frappáns modellek, hatalmas makettek és számítógépes animációk segítségével. És persze ad egy könnyed pofont a Dan Brown által népszerűsített da Vinci-képnek is. A debreceni Leonardo ugyanis nem fest hermafrodita önarcképet és nem vezeti a szabadkőműves-mozgalmat, hanem megkísérli összeegyeztetni az antik filozófusokat a hétköznapi világ tapasztalataival. Megfigyeli a távolsággal arányosan halványuló hegyeket, megalkotva a levegőperspektívát, megrajzolja a körbe és négyzetbe foglalt vitruviusi embert, leírja a mozgás törvényszerűségeit, tanulmányozza a fiziognómia sajátosságait, majd lazításként megépít egy diplomáciai feladatot ellátó robotoroszlánt. Ez így is elég izgalmas!
Leonardo fantáziadús találmányai, ötletes sziporkái csak ritkán léptek le a tervező asztalról; a kiállítás szervezői – a leírások és skiccek alapján – most összerakták a töltőtoll ősét, az ellipszist húzó körzőt, a repülő hajót és a hét méteres lovasszobrot. Ez utóbbi, a lenyűgöző méretű bronzló a kiállítás egyik fő (média) szenzációja. Az óriás csatamént külön a magyar bemutatóra öntötték ki az olasz szakemberek (persze csak üveggyantából), beteljesítve ezzel Leonardo régi álmát. A milánói Sforzák számára kiötlött Kolosszus ugyanis nem készült el, bár a mester mindent megtervezett hozzá: ipari csarnokot, öntőgödröt, bronzolvasztó kazánokat, agyagmagot stb. De a megvalósítást elsodorta a háború. A modellek és a videóanimáció révén viszont mi részesei lehetünk a kolosszális ló virtuális újraöntésének. Az ilyen animációk jelentik a kiállítás legerősebb oldalát, hiszen ezek teszik első pillantásra megérthetővé a lapszéli firkákból ismert ötleteket. Bár felvetik a kérdést, hogy nem lett volna egyszerűbb egy háromrészes dokumentumfilmet forgatni ebből a nyersanyagból. De hát a múzeumok virágkorát éljük…
Az olasz rendezők mértéktartását dicséri, hogy sikerült megtalálniuk a helyes egyensúlyt a népszerűsítés és a szaktudomány adagolása között. A magyarázó szövegek rövidek, de tartalmasak és összefüggőek. Így viszont sok minden kimaradt. Da Vinci csavaros észjárása mellé már nem fért be túl sok további kultúrtörténet – például a firenzei neoplatonista akadémiáról vagy a perspektíva felfedezéséről. Sőt, da Vinci gondolkodásmódja se változik az idő előrehaladtával. A természeti katasztrófákról alkotott víziói mellett például nincs megemlítve, hogy azok egy öregember fantáziájából pattantak ki. De ez csak szőrszálhasogatás, hiányosságaival együtt Az igazi da Vinci esélyes a sikerkiállítás címre, ha nem is nemzetközi, de regionális viszonylatban. Az őszi múzeumszezon főattrakciójának ígérkezik kis hazánkban.
Modem, Debrecen 
2007. augusztus 16.–2007. november 16.