Az év elején vezetőségváltáson átesett Modem – kisebb rákészülődés után – ismét kivágta a magas C-t. Levitték Debrecenbe az Irokéz Gyűjteményt, áttolták egy kultúrtudományi kaleidoszkópon, ötcsillagos kiállításélményt garantálva.
Pedig az eredeti ötlet másodlagos frissességű. A rendszerváltás óta folyamatosan bővülő, szombathelyi kötődésű magánkollekciót jól ismerik a szakmabeliek, a teljes kanonizációra a Nemzeti Galériabeli bemutató tette fel két évvel ezelőtt a pontot, amikor is bebizonyosodott, hogy az Irokéz-anyag minden múzeumot megszégyenítő szinten és mennyiségben spájzolt be a neokonceptuális munkákból. Ráadásul a tulajdonosi háttér miatt, a gyűjtemény számos alkotása jól ismert az Acb Galéria kiállításairól is. Ezek után csak úgy volt értelme leráncigálni a kollekciót Debrecenbe, ha a rendezés kitesz magáért. Ki is tett. A kurátor, Hornyik Sándor a képteória hazai virtuóza RGB-színekbe burkolta a termeket, a nyersanyagot pedig leöntötte hibriditás-szósszal.
Hibriditás a Kárpátok között – így a főcím. Azaz a kurátor a posztszocialista helyiérték leírására a latin-amerikai és ázsiai kutatók által kitermelt kulturális hibriditást ajánlja. Miszerint hajítsuk el a tiszta kategóriák fogalompárjait, és merüljünk bele a kulturális keverékjelenségek zavaros vizébe. Eltekintve attól, hogy a gyarmatosítás utáni létet elemző teoretikus szövegek inkább egzotikusan izgalmasnak tűnnek, mint tanulságosnak a magyar történelemre vetítve, az Irokéz-kollekció remixelt anyagával kapcsolatban már tagadhatatlanul megállják a helyüket. Hiszen itt lógnak azok a korai digitális printek (például Szarka Péter vagy Komoróczky Tamás munkái), amik az ezredforduló – ma már erejét vesztett – DJ-utopizmusát hirdették. A techno és a virtuális valóság ridegen eszelős diadalmenetét. A debreceni válogatásban nem ez a fő csapás – de ha már hibrid, hát ez is felidéződik.
Az Irokéz Gyűjtemény igazi erőssége a konceptualitás két szélső verziója: a fluxusból eredő humoros sziporka és a meditatívan elmélázó filozófia. Ha két nevet akarnék mondani, akkor Kovách Gergő és Várnai Gyula. Vegyük előbb a gegcsapatot. Van köztük olyan ártatlanul szórakoztató, mint Kovách, akinek három, különbözően amorf viaszszobra ugyanazt a gumikacsa-árnyékot vetíti a falra. De ott van még Uglár Csaba játékgépekbe oltott szoláriuma, Előd Ágnes bombaként visszaszámláló műanyagszíve, vagy Csáki László intarziatablóvá nemesített, bőrlabda fejű foci válogatottja. Elektromos gitárt tépő Mátyás király rajzfilmfiguraként, művészportrék zsíroskenyérből kiharapva és márványtáblára vetített bevásárlás-blokkok – csupa szellemes, szórakoztató koncept-fricska. (Amikbe persze vaskos tanulságokat is bele lehet pakolni, de játékos ötletként jobban működnek.)
Az élet persze nem csak tréfa és kacagás. Az Irokéz-kollekció középpontjában nagy lélegzetvételű, komoly műgonddal és időráfordítással létrehozott, néha a transzcendenssel is kacérkodó, tűnődő meditációra alkalmas műtárgyak állnak. Például Varga Ferenc japán ihletésű türelemmunkái, az egy az egyben megrajzolt galagonyabokor vagy a hiperrealisztikusra kifaragott szobor összetörését dokumentáló fotósorozat. A műfaj egyik legnagyobb mestere, Várnai Gyula is sok művével van jelen, a lenticular betűillúziókkal és egy egész termen átívelő, fából ácsolt, terepasztalszerű függőhíddal. (Amin az egyes fakéreg-deszkák az egyik irányba rövidülnek, furcsa perspektivikus helyzetet teremtve.) De nem hagyhatjuk ki az egyenként kifestett több száz apró gipszbárányt Tarr Hajnalkától, Halász Péter diszkógömbbe oltott óriáspisztolyát, Mátrai Erik videóikonját vagy Roskó Gábor faládába csomagolt, rejtélyes régészeti kerámialeletét.
Az egész első emeletet elfoglaló kiállítás nagy és szerteágazó. Van benne politikai vonulat is, TNPU Szabadság-szoborra rakott leplétől Nemes Csaba meg nem festett Turul madaráig, erős a szakrális vonatkozásháló, Gerhes Nimród-oltárától Halász chip-ereklyetartójáig, sőt még egy rejtélyes trófeavonulat is kitapintható. És akkor a kurátori hibriditás – falszövegeken alaposan kibontott – különböző aspektusait még nem is említettük. Érdemes útba ejteni a Modemet.
MODEM, Debrecen
2011. 9. 10. – 2011. 11. 20.