Rieder Gábor: Barabás, Székely, Szinyei – A Fővárosi Képtár régi kincsei

Az ódon firlefáncos Pest-Buda, nem ama békebeli, hanem a még korábbi. Mikor még kukorica nőtt a Rózsadombon, s a német polgárság kultúráját próbálgatták magyarítani a derék honfiak. Minden csupa cz és y! És mennyi jótékony ügyetlenség, kacskaringózó ecsetnyom, el-eltévedő ceruza. A Fővárosi Képtár kincsesbánya a székesfőváros múltja iránt akár csak kicsit is fogékony, művelődéstörténeti hajlamokkal megáldott látogató számára. Persze a nagyzoló múzeumi píár a „húzóneveket” emelte ki az anyagból: Barabást, Székelyt és Szinyeit. Pedig Székely és Szinyei aprócska vázlatai inkább csak fölös lezárást adnak az ó-pesti válogatásnak. Az igazi érték itt, ami megmozgatja az adrenalint, a XVIII. század vége és a XIX. század eleje. Barokk templomképek, Kupeczky finom ecsettel felvitt portréja, fogadalmi képek az 1838-as árvíz emlékére, Johann Nepomuk Ender egy arcmása… Csupa kultúrtörténeti csemege. Festmény az első pesti rajztanodát megalapító Marastoni Jakabtól, egy bénácska Petőfi-portré Orlai mestertől, „dokumentumfestmény” a felrobbantott Allnoch ezredesről. Meg persze számtalan arcmás az előkelő pesti polgárokról és a nemesi családok sarjairól, valamint sok-sok pazar látkép a 19. századi Pest-Budáról. Minderre rétegződnek rá az akadémikus mesterek tanulmányai és vázlatai (Madarásztól Benczúrig) és a korai modernek néhány eldugott középszerű munkája (Szinyeitől, Mednyánszkyn keresztül, Rippl-Rónaiig). De nem ez az igazán izgalmas, hanem a pókhálós finomságú, ügyetlenségében is bájos kora 19. század.
Megtekinthető:
2006. február 17.–2006. május 15.
Budapesti Történeti Múzeum