Rieder Gábor: Baranyai Levente

Baranyai Levente a festékgyárak álma: monumentális méretű vásznak, helyenként akár az öt centiméteres vastagságot is elérő festékréteggel. Az ifjúkoron lassacskán túllépő művész a főváros két helyszínén összegzi eddigi munkásságát. A Fővárosi Képtár romtemplomába költöztek be az egzotikus keleti vagy éppen mars-béli tájakon járó munkái; míg a Dovin Galériában bemutatott művei szűkebb pátriáját örökítik meg. Felülről. Ugyanis Baranyai légifotók után fest, mint egy megszállott természetfotós. Gépen száll fölénk, és térképnek nézi a tájat. Vagy inkább terepasztalnak. A reliefszerűen kidomborodó festékrögök kirajzolják a Pest-környéki agglomeráció tereptárgyait, a kikötőben várakozó uszályokat, a faluszélen nyújtózó futballpályát, a töltésen sorakozó lombkoronákat és a mezők között kacskaringózó aszfaltcsíkot. A színgazdag három dimenziós felület valószínűtlen realitást ad a légifotóknak, olyan bizsergető, terpentinszagú vitalitást, amit a világhálós műholdfelvételek sosem fognak elérni. Expresszív hiperfiguralitás – ha már címkéket akarunk gyártani. Baranyai a kilencvenes évek hajnalán a realista festőhullám előfutáraként hódította meg a közönség szívét. De mit törődik ő a trendekkel, rendületlenül érleli tovább sajátos formanyelvét, a környezetvédő bio art irányába. Képei nem fekszik meg a látogató gyomrát, terepasztalt építő gyermekhangon beszél, olyan egyszerű dolgokról, mint fű, fa, virág, ház. Gyermekszavú bölcs, mint egy olaj-vászonban utazó Lázár Ervin. 
Dovin Galéria
2006. december 8.–2007. január 27.
Fővárosi Képtár – Kiscelli Múzeum
2006. december 21. – február 4.