A kedvcsináló bevezetőszöveg szerint Basia Bańda egy fiatal lengyel
nőművész, pink palettával, pihe-puha szőrmékkel és undort keltő fura
ötletekkel. A Platán Galéria Andrássy útra nyíló elegáns
kiállítóhelyiségébe belépve ebből – elsőre – nem sokat észlelünk.
Barátságos méretű táblaképek, hófehér alapon akvarellesen megfolyatott
motívumokkal. Finom húrokon játszó, lírai, önmagába révedő szimbolika,
értő műértőkre váró, lecsupaszított formakészlettel. (A magyar mezőnyből
Moizer Zsuzsa kívánkozik ide ekkor még egyértelmű párhuzamként.)
Aztán megpillantjuk a pókot a falon. Arachnofóbiában és ízeltlábú-iszonyban szenvedőknek nem ajánljuk a helyet: rögtön a bejárati ajtó mögött, bal kéz felé egy – elnagyolt, nem biológiai tankönyvbe illő – festett pók néz farkasszemet a látogató térdével. Mellette, a vöröses pinkre festett kiszögellésen egy kullancs tenyérnyi olajképe függ. Mindjárt más értelmet kapnak a szétfolyó, rózsaszín női aktok hátán az elsőre anyajegynek tűnő, barnás pöttyök. Rovarinvázió!
A jellemzően hátulról ábrázolt, bizonytalan foltokból felépülő meztelen figurák természeti környezetben jelennek meg, farkasok és nyulak társaságában az erdőben, vállra vetett zsákmányállattal vagy egy hatalmas harcsával. (Innen a kiállítás címe: Lány a hallal.) Vadászó-halászó ősanyáink nincsenek kibékülve a természettel, a nagyvadakkal még el-elboldogulnak, de az apró rovarok felfalják őket. A hangyák a képeken kívülről, a fehér falon keresztül másznak rá a festményekre, ellepve a szereplőket. A romlott férfitekintet, a feministák által százszor is megátkozott male gaze undorral fordul el a rovarokkal teli női testtől.
Basia Bańda furcsa játékot űz a nőművészettel, nem véletlen váltottak ki művei Lengyelországban nagy ellenkezést: előbb felkínálja az aktokat, majd ősi félelmeinkre rájátszva undorba fojtja az éledező vágyat. A hivatalos magyarázat szerint bizarr művei a megnevezésen és az ábrázoláson keresztül megszelídítik a rettegést. De nem vagyunk biztosak abban, hogy a bennünk felkeltett neve-nincs undor Bańda festményei előtt tényleg ott bujkált volna mélyen elásva a pszichénk legalján – élünk a gyanúperrel, hogy ez csak a kiállítás végterméke.
Lengyel Intézet Platán Galéria
2010. július 29. – 2010. szeptember 17.
