Rieder Gábor: Beatrix hozománya

Az Iparművészeti Múzeum a minisztériumi reneszánsz programsorozat kihívására az itáliai majolikaművészettel válaszolt. A kapcsolódási pontot Mátyás király második felesége, a nápolyi Beatrix királynő jelenti, akinek komoly szerepe volt az ónmázas itáliai kerámiák Alpokon túli elterjesztésében.Egy fennmaradt forrás szerint a ferrarai követ azt tanácsolta Beatrix húgának, hogy vigyen bátran majolikát ajándékba nővérének, mert a díszes majolikaedényeket az ezüstnél is többre tartja. A kutatások szerint Mátyás nemcsak Itáliából importált magának kerámiákat, de majolikaműhelyt is működtetett Budán. Sajnos a legtöbb korabeli kerámiatárgy megsemmisült, széttört, elporladt, kutatásuk nem a művészettörténet, hanem inkább a régészet feladatkörébe tartozik. Az Iparművészeti Múzeum közepes méretű kiállítása se nyűgözi le a látogatót a hazai reneszánsz művészet csúcsműveivel. A lüszteres fényű pécsi okker dísztál bizony erősen töredékes, még ha mellette látunk is egy épen maradt pesarói kölcsön-darabot, a groteszk szörnyfejekkel kidekorált budai tányér-perem se mondana igazán sokat a hozzá társított faenzai múzeumi fajansz nélkül. Ismét szembesülünk a Mátyás-kori reneszánsz emlékanyagának szomorú enyészetével, és ezen még a jól ismert, emblémás, sokszögletű padlócsempék tömege sem változtat sokat. A tárlat kurátorai is érzékelhették ezt a hiányt, így bőven kértek kölcsön az olaszországi iparművészeti szakgyűjteményektől. Így végül összeállt egy alapos történeti majolikabemutató, a technika kezdeteitől a 16. századig. A sort a Korán-idézetekkel telefestett korai muszlim épületcsempék nyitják, az iszlám fazekasok ugyanis már a 8. századtól megpróbálták megfejteni a kínai porcelán hét lakat alatt őrzött titkát. (Az egész fajanszművesség fő motorja a nemes és méregdrága ázsiai luxusnyersanyag másolása volt, évszázadokon keresztül.) A majolika a Közel-Keletről a hispániai mórokon keresztül jutott el Mallorca-szigetére (ahonnan a név származik), majd tovább Itáliába a 15. században. Naiv, népművészeti munkáknak tűnő festett kancsók hosszú sora tanúskodik erről, szigorú gótikus növényi ornamentikával. A 15. században kivirágzott a technika, a reneszánsz fantázia meghódította az edények teljes felületét, láthatunk dísztál közepén büszkélkedő urbinói herceget, karikatúraszerű vénembereket, betlehemi jászolt formázó tintatartót, sőt még kancsó hasára festett robbanó gránátlövedéket is. Persze ezek mind Itáliában készültek, és helyi múzeumok őrzik őket ma is. De a 15. századi majolikaművesség csúcspontja, a négy Corvin-tál, mégiscsak Magyarországhoz köthető! Mindegyiken ott van Mátyás és Beatrix címere, példás reneszánsz motívumok és figurális festés társaságában. (Mindegyiket rangos angolszász múzeum őrzi!) A legszebb közepén szűzleány ölébe hajtja le fejét egy egyszarvú, miközben a háttérben egy szarvaspár üzekedik. A méretes dísztálat feltehetőleg nászajándékként küldte Beatrix egyik rokona az esküvőre – a menyasszony ártatlanságára és az uralkodópár boldogságára utaló jelképek alapján. A majolikatárlat korrekt technikatörténeti kisbemutató, de a nagyzoló Reneszánsz Év miatt jár még hozzá egy kísérőkiállítás is. A plusz teremben különböző reneszánsz kötődésű műtárgyak kerültek egymás mellé, inkább a látványosság, mint a szakmai kapcsolódási pontok mentén összerendezve:16. századi bronzszobrok kisméretű öntvényei, X. Leo vatikáni faliszőnyegeinek barokk másolatai, padlócsempék Farkashidáról, Leonardo rajzait követő axonometrikus mintával, stb., stb. Kicsit izzadságszagú, de jó étvággyal végignézhető.
Iparművészeti Múzeum
2008. március 26. – 2008. június 30.