Rieder Gábor: Bernády-gyűjtemény

A történet 1913-ban kezdődött. Ekkor kért kölcsön Bernády György, az ambiciózus marosvásárhelyi polgármester 68 festményt az akkoriban még hazai műveket is gyűjtő Szépművészeti Múzeumtól.A színvonalas magyar képekből összeálló ideiglenes letétet a városvezető saját vásárlásokkal gyarapította: így született meg a szecessziós marosvásárhelyi Kultúrpalota képzőművészeti alegysége, a Képtár. A történet amilyen lendülettel kezdődött, olyan gyorsan véget is ért. A saját és kölcsönművek a trianoni békeszerződést követően a román állam tulajdonába vándoroltak át, s sorsuk méltatlan kálváriába fulladt. Hosszas hányadtatás és halogatás után tavaly – diplomáciai asszisztenciával – megtört a jég: a szentendrei MűvészetMalom bemutatja a 83 tételes eredeti Bernády-kollekció legjavát a hazai közönség előtt, egy impozáns tárlat keretei között. Az anyag színvonala nem lebecsülendő, a legtöbb munka még ma is megállná a helyét a Nemzeti Galéria állandó kiállításán. Például Ferenczy Károly plain air stílusban megfestett, telivér nagybányai Krisztus-képe, Paál László bedőlt kerítésű faluvége, a rózsaszínben játszó égaljával, vagy Réti István aranyló sárga fénnyel elöntött falusi szobabelsője, még ha csak tanulmány, akkor is. (Erdély visszacsatolása után néhány kép visszaszármazott Magyarországra, Rétinek például sikerült visszaszereznie komor feketére hangszerelt főművét, a Honvédtemetést.) A kevés híján ma is eredeti formáját őrző Bernády-kollekció a 19. század végi akadémikus szalonpiktorok és a kortárs nagybányaiak egy-egy reprezentatív, komoly méretű művére épült. Jó pár méretes vászonnal képviselteti magát a népies életképfestészet, például a Mikszáth novellából átemelt Bede Anna palóc történetkéjével (Baditz Ottó) vagy a gyöngyházfényű müncheni naturalizmus sajátos fényviszonyai között megfestett krumpliszüreteléssel (Pataky László). De ne feledkezzünk el Fényes Adolf bővérű, civakodó mosónőiről, Poll Hugó miatyánkot mormoló, áhítatos parasztasszonyairól és persze Munkácsy keskeny patakparti tanulmányáról se. Az akadémikus iskola kiteljesítésére van grófi portré, méghozzá a fiatal Kernstok Károly kezéből, klasszikus holland szellemben fogant konyhai csendélet, viharos tengeren hánykódó vitorláshajó, csavaros szarvú kosok, szinte tapintható puhaságú bundában és egy-két virtuóz módon megfestett biblikus kompozíció. Nádler Róbert szállítja a kedélyes hangulatú nagypolgári zsánert, Éder Gyula a orientalista századvég  misztikumát, a kacér pillantású Salomét, Jendrassik Jenő meg ennek modern párját, a kávéházban abszintot kortyoló párizsias kokottot. (És akkor még nem ejtettünk szót a Nemzeti Galéria Vaszary-kiállítását gazdagító, hatalmas Ádám és Éváról!) Bernády György alapos munkát végzett, az általa összehordott kollekció a huszadik század elei polgári műveltség ritka szép lenyomata.
MűvészetMalom
2007. október 20.–2008. február 17.