Fekete ország. A Csíksomlyón és Kolozsváron működő fiatal képzőművész, Berszán Zsolt
feketében érez, lát és gondolkodik. A debreceni Modemben megrendezett
nagyszabású kiállításán az anyaországi közönség is ízelítőt (illetve
inkább tömény dózist!) kaphat a mögötte álló egy-két fekete esztendő
terméséből. Az alapegység a csavarokkal kifeszített drótkötélre kent
fekete szilikon, ami remegő műanyag testként vonja körbe a húrként
pendíthető sodronyokat. Berszán ezt a motívumot bonyolítja, ad hozzá
nyersen csiszolt alumíniumkereteket, menetes csavarokat, feketére mázolt
purhabot, gumicsöveket, betont, szurkot és fémlapokat.
Nagyipari méretekben dolgozik, egy építkezést is megszégyenítő mennyiségű rögzítő-szigetelő masszát fújt szét a műegyütteshez. Az egyik fémváz közepén a sodronyra futtatott szilikoncsíkok göcsörtös Giacometti-figurává állnak össze, az ember megfeszített metaforájává, a szurokkal kikent és vízzel feltöltött keltető medencékben viszont inkább mikrobáknak, pirinyó létformáknak, kicsiny atkáknak tűnnek. A tárlat címében megidézett Genezis szöges ellentétben áll a bibliai Teremtéssel, nem az egyre magasabb szinten álló élőlények követik egymást a homo sapiensig, hanem az ősmocsárban lubickol és tenyészik egy fél méteres óriásféreg. Lépésről lépésre növekedve és duzzadva a földre fektetett fekete medencékben. A sarokban hatalmas, felhasadt gubó és egy mutáns DNS-spirál, a falakra szerelt táblákon pedig kígyózó féregformák, egy-két guggoló emberi sziluettel vegyítve. A féreg hol a hasunkban kígyózó bélcsatorna jelképe, hol a velünk szimbiózisban élő baktériumoké, hol a pusztító parazitáké vagy a testünket felfaló kukacoké. Semmiképp se szeretni való!
A kiállítás csúcsa a terem legvégén nyíló barlang, amit a művész sok száz flakon poliuretánhab szétfújásával tett hátborzongatóan organikussá. Mintha egy fantasy filmből iderepített óriáspók fészkében lennénk, körös-körül testszerűen burjánzó falak, lábunk alatt nyikorgó fekete gumicsíkok, itt-ott kelő petére emlékeztető, csüngő, amorf szilikonlények. A középen álló, vízzel teli fekete redő felett egy csírázó sötét teremtény lóg. De a barlang nem Indiana Jones kalandjaiból keveredett ide, csak első pillantásra ijesztő, kicsivel tovább időzve már kitapintható az anyaméh meleg biztonsága is. Berszán nem gonosz játékot űz, számára a fekete nem a pokol színe, hanem a mindent elnyelő és mindent tükröző titokzatos álmoké. De ettől még a mikroszkopikus kukacokig lebontott embervíziója hátborzongatóbb, mint Dawkins önző génekről fabrikált teóriája. A géneket nem utáljuk, de ezekben a fekete véglényekben benne rejlik minden, ami évezredek óta iszonyt ébreszt a lélekben. Ez a genezis az undorról és a pusztulásról szól.
MODEM, Debrecen
2010. március 11. – 2010. június 20.
