Rieder Gábor: Best of Diploma

A Magyar Képzőművészeti Egyetemen idén 101 fő kapott diplomát. A szokásos, védéssel összekötött, szakonkénti diplomakiállítások után az egyetem egy válogatott tárlattal csalogatja a nagyérdeműt. A szelekció szükségszerű, hiszen a teljes mezőnyből csak élvezhetetlen óriás-kavalkád születne. Az egyes tanszékek ez évi termését felkért szakmai zsűri szűrte meg, kialakítva a mostani kiállítás anyagát. A válogatás fiatalosra, trendire, élvezetesre és színvonalasra sikerült. A főszerep persze a festészeté, amiben jól megfér egymással a csomós gesztusok mintázatából születő absztrakt festmény (Piars Tomasz), a borsót szemezgető, expresszív női portré (Kemény Juli), a meleg színtónusú, fátyolos enteriőr-részlet (Pethő Anikó), az absztrakcióba hajló kastélypark (Mayer Hella) vagy a hanyagul megfestett, óriási sárga csekk (Fischer Judit). Mások különböző, alternatív műfajok területére kalandoztak el. Wennesz Vera a nyomtatott áramkörök kicsiny fém és műanyag elemeiből rajzolta ki a Kodály körönd térképét, Tarr Hajnalka több rekesznyi, apró, játékbáránnyal idézte elő a génkezelt birkák kedélyes patkányinvázióját, Péterfy Ábel pedig apró, szkafanderes robotokat barkácsolt fotós arcképekhez. A négy másik szakot csak pár kiemelt hallgató munkája képviselte. Többek között Fáskerti Zsófia papírzacskó-fejű, melegítőbe öltöztetett Buddhája a szobrász szakot vagy Csibi Júlia linómetszetei a képgrafikát. De rövid körképünkből nem maradhat ki a tervezőgrafikán végzett Vágfalvi Dóra kombinált betű- és bútortípusa, sem az intermédiás Iuga Laura sötét torony mélyén futó videómunkája. Iuga az összevágott felvételeken különböző helyszíneken ismétli el ugyanazt a mondatot: „Olyan szeretnék lenni, amilyen volt már valaki.” Nos, szerencsére ez nem mondható el a kiállító, frissen felavatott képzőművészekről. Nem iskolás epigonok. Bár kétségkívül „trendérzékenyek”, a szükséges egyéni plusszal sem maradnak adósok.

Barcsay Terem (július 15. – 2006. augusztus 12.)