Konceptuális művészdizájn egy rózsadombi mini palotában. Egy most nyitott, exkluzív, alapítványi lakásgaléria friss vért hozott a hazai kortárs művészeti közeg jól ismert intézményhálózatába.
A Blood Mountain Foundation elnevezés kissé vészjósló (az Art Newspaper kritikusa megelőzve az összes hazai sajtómunkást már borzongott rajta decemberben), pedig magyarra lefordítva csak a helyszínt tájolja be: Vérhalom Alapítvány. A színtér nem lényegtelen: egy barokkos formákkal dolgozó historizáló villa a Vérhalom utcában, Gül Baba türbéje felett, címeres ablakokkal, íves záródású faajtókkal, hatalmas könyvespolccal és gyönyörű kerttel. Ebbe az ellenállhatatlan atmoszférájú családi házba álmodta meg a Londonból hazatelepült művészettörténész Niklai Judit a maga művészeti projektjét. Rangos külföldi művészeket hív meg, akik a hely (Budapest és a Vérhalom) szellemével feltöltődve létrehoznak egy-egy különleges kiállítást a lakásban.
Első vendége és kiállítója a kubai származású, Düsseldorfban élő Diango Hernández. A használt tárgyakból építkező dizájnérzékeny konceptuális művész tökéletes választásnak bizonyult: Hernández belakta a teret, leszerelte a hálószobája ajtaját (mondván, hogy kubaiként hozzászokott az átjáróházhoz), átnézte az összes pesti ócskapiacot, és felvértezte magát egy rakás bútortöredékkel. Neoreneszánsz lábakból egy sort rakott ki a parkettán, tisztelegve Brancusi Végtelen oszlopa előtt, egy asztallapot az élére állított, rápakolt pár Thonet-szék töredéket, a másik sarokba pedig egy tükör szúette ovális keretét helyezte. Az egész egy nagy Budapest-metafora. Itt-ott feltűnnek a szocializmusból itt felejtett filléres magyar bélyegek is. (A trópusi virágos postai sorozat például egy vetítőn fut a hálószobában, a kubai éghajlat emlékére.) A mennyezetről – fittyet hányva a barokkos vonalvezetésű stukkókeretre – a modern dizájn klasszikusai, egyszerű gömblámpák függenek.
Minden művészlátogatónak kötelező elem a – nappali ablakokkal szemközti falát elfoglaló – impozáns könyves szerkény bedolgozása. Hernández egyszerű megoldást választott: régi, fekete-fehér MTI-fotókat rakosgatott ki alulra, megidézve a szocializmus szellemét is, a zakatoló gyártósoroktól a beton gabonasilóig. Bevonta a munkába a nemzetközi színtéren is mozgó, elegáns dizájnkalapjairól híres Fazekas Valériát, aki különleges fejfedő-fantáziákat pakolt ki a felső polcra. A szürke-fekete tónusokban játszó szőrmeobjektek utópisztikus tárgyakként pislognak a látogatóra. Azt üzenik, hogy Magyarországon is lehet – nincs rá jobb szó – cool művészeti központot létrehozni. Ahol van ízlés, szellem, kedvesség, gyönyörű helyszín, finom kávé, jövő-menő külföldi alkotók.
Van ugyanis a kortárs művészetnek egy olyan létformája, ami nem szikár művészetelméletről vagy unalmas társadalomkritikáról szól, hanem kreativitással és vizuális kultúrával feltöltött életstílusról. Ezt a pazar kortárs life style-t lehet átélni a Blood Mountain Foundationben, kötetlen keretek között.
A biztos hátterű, független alapítvány külföldi leágazások tervét is fontolgatja, ahol akár magyar művészeket tudna vendégül látni. Egyelőre csak a nagyvilágot hozza el a Rózsadombra.
Blood Mountain Foundation
2010. november 17 – 2011. január 30.
