Rieder Gábor: Bogdándy Szultán

A falra szerelt kis dobozban miniatűr színház, fából faragott, vasalásokkal és állatcsont-darabokkal kipreparált emberpár ül egy ácsolt asztalka mellett, az asztalhoz csavarozva valódi alumínium kanál, fölötte ablak a bádogváros sziluettjével, körben összetört csempekockákból kirakott mozaiklapocskák. A figurák megformáltsága nyers és atavisztikus: elfűrészelt csont a szem, csigolyadarab a száj, a mellbimbók tövig behajtott rézcsavarok. Az autodidakta kortárs művész, Bogdándy Szultán nem a finom líra mestere, világa durva és erőszakos, mint a gyalulatlan deszkalap köré csavart avas baconszalonna. Falra akasztható dobozképei kis bábszínházakra emlékeztetnek: szimbolikus díszletek között jelképes emberfigurák teszik a dolgukat, mint valami ősdadaista színdarab emblematikus résztvevői. Az emberpár férfitagjának könyökét méretes injekciós tű döfi át, az Időhalász fehér hálóját a bádogereszben hullámzó kerítéscsúcsokban meríti meg, a kibontott hajú nőalak egy autórádió konzolfala alatt szaladgál, a Nagy Mogul totemszererű porhüvelye pedig a mozaikkockák közé befalazott távirányító és mobiltelefon felett hever. Látszólag tökéletes a dadaista káosz, egymástól fényévnyi távolságban létező tárgyak kerülnek szorosan egymás mellé, a sufniban összekalapált nyitott dobozok keretein belül. Bogdándy az ipari hulladékokat és a szerves világ maradékait hasznosítja: rég nem működő, üres héjjá változó elektronikus készülékeket, a hegesztés nyomait őrző acélabroncsokat, alig megfaragott fadarabokat, szétfűrészelt csontvégeket – és ami a legijesztőbb: összeszáradt inakat és belsőségeket. Mint valami ezredvégi sámán, aki a nagyváros dzsungelében gyártja le vuduvallásának időn és téren kívül eső varázskellékeit. Bogdándy a Picassótól datálódó totem-divat, a dadaista rendetlenség és az arte povera szegényes nyersanyagainak elegyéből keveri ki furcsa, nyugtalanító, modernizmusában taszító, archaizmusukban viszont vonzó plasztikáit. Ha egy csapásra eltűnne minden galéria és múzeum a Földről, ilyen módon termelné magát újra a művészet a civilizáció tudatalattijából.
Godot Galéria
2008. január 8.–2008. február 2.