A magyar műkereskedelem engedelmes nebulóként igyekszik megfelelni a nemzetközi műtárgypiac által diktált elvárásoknak. Az igazodás egyik talpraesett mintapéldája az egyetlen komoly hazai művészeti vásár: a Budapest Art Fair. Az esemény szervezői a tizenhárom évet szolgált Antik Enteriőr nevet cserélték le a divatosan csengő, zöld árcédulákon mindenhol reklámozott Budapest Art Fairre.
Mert az ócskaságok és antik limlomok felett már eljárt az idő: a nemzetközi műtárgypiacot a kortárs művészet szédítő és manipulálható árai formálják át. Összhangban a világtrendekkel a Műcsarnok nemes falai között megrendezett négy napos esemény egyre nagyobb teret enged a kortárs galériáknak. Tavaly még a Plug névre keresztelt, kapcsolt rendezvényen jelentek meg, most már a vásár egyenrangú résztvevőjeként. Persze a fő hangsúly még a klasszikus, illetve inkább a klasszikus modern műtárgyakra esik. A budapesti műkereskedelem jól ismert szereplői a saját profiljuknak megfelelő anyaggal álltak elő. A BÁV az ezüst kiskanáltól a 19. századi itáliai klasszicizáló festményig bármit árul, a Magyar-Francia Galéria roskadozik a vastag aranykeretektől, a Montparnasse fekete-bíbor szalonban kínálja az art décót, az Erdész-Makláryánál pedig gond nélkül megfér Sándorfi depressziós hiperreaizmusa Vajda Lajos grafikájával. Az aukcióipar egyik főszereplője, Virág Judit idén távolmaradásával tüntet, az apszist így a nagy rivális, a Kieselbach Galéria foglalja el. Vegyes kollekcióval: felvonultatva az aktuális aukciós kínálatának egy részét, kortárs és antik fotókat, Aba-Novák tanulmányait vagy akár a Kürtös-gyűjtemény Nagy István-anyagát. A kis hazai galériauniverzum mellett felbukkan egy-egy külföldi fecske is. Rendszerint idegenben befutott, de magyar származású alkotók jobb-rosszabb műveivel. A párizsi Pascal Lansberg galériája – Tom Wesselmann pop artos nőalakja (ceruzarajz) és Mel Ramos szappanreklám-szerű plakátja (akvarell) mellett – egy jókora Vasarely dózissal örvendeztette meg a hazai közönséget. A párizsi Galerie Vallois magyar származású, neves kubista szobrászok, Csáky József és Miklós Gusztáv alkotásaiból hozott egy ízelítőt. Egy szintén francia résztvevő, a Galerie la Minotaure Réth Alfréd absztrakt munkái mellett egy jelentős Kádár Béla anyaggal érkezett (a festő 30-as évekbeli, pettyegető, dekoratív, kicsit chagallos korszakából). A német avantgárd második hullámával érvényesülő Kádár, Aba-Novákot is lekörözve, a vásár legtöbbet árusított művésze lett. Nemcsak a magyarok, de a külföldiek körében is: a londoni Gilden”s Art Galéria például – az apró Munkácsy-ceruzarajzok mellett – egy impozáns, korai, expresszív Kádár rajzsorozatot állított ki. A szentpétervári műkereskedő, Viktor Menshikoff viszont egész delikát érdekességeket ásott elő a magyar félmúltból: Fehér László hetvenes évekbeli festményeit és Bortnyik Sándor reklámkollázsait. Szabó Károly papír alapú műtárgyai már átvezetnek a kortárs részlegbe: a szocreál plakátok mellett decens neokonceptuális fotómunkákat is bemutat. A kortárs galériák idén is egy külön fóliasátorban kaptak helyet a Műcsarnok mellett. A belső lépcsőn megközelíthető ideiglenes építményben a teljes progresszív szcéna képviselteti magát. Jobbára a galériák leszerződött, kívül-belül ismert művészeivel. Így a tematikus blokkok a legizgalmasabbak az olajfestmények néha már kényelmetlennek tűnő túlsúlyát gond nélkül visszaszorító kortárs standokon. A Knoll például (ismét) politikai tárgyú művekkel állt elő: a közelmúlt tüntetéseiről készített Nemes Csaba-festményekkel és Göbölyös Luca különböző irányból más-más képet mutató, Kádár-korba visszavezető fotóival. Az acb Galéria standján Mécs Miklós egy majdnem két méteresre növesztett képeladást jelző piros pöttyel és az ujjait pecegtető animált Krisztus-ikonnal állít görbe tükröt a műtárgypiacnak. A magát független civil szervezetként beharangozó RadaR egy nemzetközi koktéllal, az osztrák Alfredo Barsuglia klasszicizálóan merev fotórealista vásznaival és a francia Alexandra de Lazareff gépekbe oltott állatszobrocskáival debütált. A budapesti galériavilág egyik veteránja, a K.A.S pedig egy sokszínű és tartalmas válogatással a videótól a fakonstrukciókig. A kortárs szekció üdítően sokféle, bizakodó és pezsgő, nincsenek trendek és kényszerítő irányvonalak, csak a nemzetközi elvekhez méreckedő egyéni elképzelések érvényesülései. Mintha a piaci szereplők elkezdtek volna hinni a műkereskedelem sikerében.
Budapest Art Fair
2007. november 22. – 2007. november 25.