A kompozit anyagokat a repülőgépipar és az űrhajózás után már a hétköznapi dizájntervezés is egyre inkább előnyben részesíti, folyamatosan csökkenő ára miatt. Legalábbis erről próbál minket meggyőzni a Centrális Galéria indusztriális propagandatárlata. Kompozit műláb, esőfa, kutyaszán és biciklikormány. A nyersanyag használhatóságáról interaktív erőgépek és a második Nemzetközi Kompozit-formatervezési verseny nyerteseinek pályamunkái tanúskodnak. A kompozit egy keverék anyag, a vasbeton elvének miniatürizált, űrkorszaki megfelelője: formázható, merevedő masszába, vagyis a polimer mátrixba (rendszerint: epoxigyanta) mártott erős, szálas anyag (jellemzően szénszál). Az eredmény a hihetetlenül könnyű, teherbíró és tetszőleges formába önthető matéria. A legjobb illusztráció Dirk Meylaerts a kiállításon megcsodálható Divatszék elnevezésű ülőbútora. A belgiumi dizájner egy mindennapos szálas anyagot, a csíkos inget választotta merevítő anyagnak a gyantából öntött, nem épp tetszetős ülőkéhez. Ez esetben a textilszálak és az epoxigyanta közösen adják ki a kompozitot. A tárlat tanúsága szerint ezt a különös, korcs-anyagot az élet számtalan terén hasznosíthatjuk: látunk egy kilós biciklivázat, pehelykönnyű létrát, két lábú, de végtelen hosszú padot, 8 dolláros rugalmas műlábat, félszeműeknek való szemellenzőt és időtálló szükséglakást. Csak egy dologról nem esik szó, a környezetvédelemről – ami a műagyag-massza miatt elég érthető. (Márpedig a környezettudatosság a modern designkiállítások kötelező kelléke.) A kompozit nem nemes anyag, sugárzik belőle a poliészter természetellenes futurizmusa. De a könyörtelenül gyakorlatias ipari gyártó-szemléletnek köszönhetően gyors elterjedése borítékolható.
Centrális Galéria
2007. június 12. – 2007. július 1.
Rieder Gábor: Composites on Tour 2
A kompozit anyagokat a repülőgépipar és az űrhajózás után már a hétköznapi dizájntervezés is egyre inkább előnyben részesíti, folyamatosan csökkenő ára miatt. Legalábbis...