A Műcsarnok új vezetősége komolyan vette saját közönségbővítő programját, és – egy Németországból kölcsönzött tárlat segítségével – nyitott az új társadalmi rétegek felé. Az új célcsoportot a fiatal tizenévesek alkotják, elsősorban nekik szól a fiatalok és a médiapiac helyzetét elemző Coolhunters kiállítás.
Ha már médiáról van szó, természetes a kritikus hang. Csakhogy a médiakritika nehéz műfaj, vagy inkább túl könnyű, mert a plurális demokrácia modelljéhez igazodva a medializált világ önmagát is állandóan kritizálja. (Igaz, elég szemforgatóan.) Az egymásra rétegződő divathullámok már eleve ítéletet hirdetnek a korábbi stílus felett. A coolhunterek (kb.: trendvadászok) kilövik a kiöregedett trendeket. A tárlat ügyesen kerüli el az ebből eredő közhelyeket, bemutatva az önbíráló média termékeit is, a szerényen kommentált videoklippeket. De a szellemi színvonalról ezen felül nem sok jót mondhatunk. A bejáratnál mindjárt ott áll egy rémesen didaktikus számítógépes játék, amiből az ártatlan kisdiák megtudhatja, hogy a bőrszín bizony társadalmi hátrányokkal jár, a fekete kislányt nem engedik be a diszkóba, ha nincsen elég pénze. Ilyen mélyenszántó szoftvereket nálunk az oktatási minisztérium szokott készíttetni zavaros tendereken, sokmillióért. (A tárlat inventora mellesleg egy művészetpedagógiával foglalkozó Frankfurt am Main-i intézet.) A gördeszkások félcsövét idéző installáció közepette megtudhatjuk még, hogy a számítógépes játékok olykor agressziót szülnek, hogy az extasytól az egész hétvégét át lehet táncolni, meg hogy a kislányok szeretik a Backstreet Boys-ot. A vállalt önirónia azért fogyaszthatóvá teszi a főként videókra épülő bemutatót. Egy nagy graffiti mellett például a következő felirat olvasható: „Tényleg azt hiszed, hogy ez mind újdonság?” Ez a Prédikátor könyve, kissé nyers fordításban: bármit gondolsz, bármit teszel, minden volt már „a nap alatt”. Egy kis midennapos déjà vu. Tulajdonképpen ez a megrázó az egészben: lehet, hogy a medializált fiatalságról tényleg nem lehet se újat, se eredetit mondani, mert se nem új, se nem eredeti. De az újszülötteknek, a tinédzsereknek még bejöhet az önelemzés. A második X-től felfelé a tematikából kissé kilógó művek az élvezetesebbek, például a zseblámpákkal rajzolható fénygraffiti vagy a felvétel egy Porsche illegális száguldásáról.
2006. március 23.–2006. május 28.
Műcsarnok
