Rieder Gábor: Dobos Gábor

Kőkemény avantgárd figurák: repedő csőgatya, méretes beat-szakáll, cserzett Krisztus-arcú charmeurök és hosszú sátorhajú kommunalányok. A Kiscelli Múzeum már másodjára merül el a Kádár-kor ellenkultúrájában – ezúttal Dobos Gábor fotóinak segítségével. Dobos a hetvenes évek underground művészvilágának megbecsült tagjaként került be a hazai művészettörténetbe. Fotós szakközépiskola után disszidens bátyja miatt nem mehetett főiskolára, így alulról harcolta be magát az operatőri szakmába. Részt vett a korszak összes legendás művészeti eseményén, ő volt a Halász Péter-féle alternatív lakásszínház dokumentálója, operatőrként dolgozott – többek között – Bódy Gábor, Hajas Tibor és Erdély Mikós mellett. A szerény fotótárlat (leszámítva az intermédia-körítést) a tiltott avantgárd önköltséges bemutatóinak egyszerűségét idézi. A fémhálókra felaggatott felvételek segítségével betekintést nyerünk Dobos sokszínű világába, Pauer Gyula Maya-szobrának születésétől kezdve, a Kassák Színház emigrációján és a Bódy-féle Amerikai anzix forgatásán keresztül, a barázdált arcú öreg munkások portréjáig. Ginsberg Üvöltésének magyar nemzedéke kissé idegenül hat a barokk mészkőszobrok társaságában, a boltívek árnyékában. Itt nincs jókedvű retró, a fényképekből sugárzik az avantgárd „kiáltás” önpusztító borzalma is. A kiélt szemek delejes varázsában, az öntörvényű barbár zsenik romboló csörtetésében vagy a kábítószerek miatt évtizedek óta szanatóriumban éldegélő dokumentarista fényképész keserű sorsában. 
Fővárosi Képtár
2006. december 12.–2007. február 18.