Az idő nem illik az
európai civilizációba, nem is sikerült még eddig leigázni – állítja az Óbudai
Társaskör Galériában megrendezett kiállításának fülszövegében Faa Balázs. A
matematika és a képzőművészet összeboronálásáról ismert konceptuális művész
mégis tesz rá egy kísérletet.
A kis pincegaléria falára óra számlapokat vetít ki, a néző –
az asztalkára kihelyezett egérrel – irányíthatja a sematizált időmérőket. Ahogy
a látogató által vezetett halvány kék petty vándorol, az órák megbolondulnak,
hol mágnesként rántják magukhoz a mutatókat, hol messze taszítják, hol
felgyorsítják a pörgésüket, hol lelassítják. Faa Balázs – öt egymásnak is
ellenmondó szabályt követő – speciális programmal látta el az órákat, ami
szeszélyessé teszi a működésüket. (A digitális munka saját gépre is letölthető:
innen.) A középkorban azért fabrikálták meg az analóg órák ősét, hogy a Szent
Ágoston által lineárissá kivasalt, teremtéstől a végítéletig haladó időnek
mértéket adjanak. Hogy objektív mércéhez kössék a hol lassacskán csordogáló,
hol sebesen vágtató perceket. A rugókban és súlyokban elraktározott, majd
pontos egységenként kibocsátott mozgási energia éppen ezt a célt szolgálta. Faa
Balázs egyszerű digitális munkája pont ezt borítja fel, az idő szemmel láthatóan
relatívvá és szubjektívvé válik, miközben köröttünk fütyül a vanitatum vanitas
szele. A kis kiállítás címe Csendélet, ami pedig az európai képzőművészeti
hagyományban – a modern formakísérletek mellett – a múlandóságot legszebben
ecsetelő műfaj. Az illatos gyümölcsök és a vastag csokorba kötött virágok
ugyanis a világi hívságok percnyi létére figyelmeztetnek, a szimpla
gyönyörköttetésen túl. Faa mennyezetre függesztett molinókon ábrázolt digitális
montázsai is erre hívják fel a figyelmet: ráncos sárga almák, aranytömbök,
csokoládé táblák és mérőszalagok. Hedonizmus és múlandóság. Persze a helyzet
nem ilyen egyszerű, a printeken a csendéletmotívumok a Penrose-fedés geometriai
elvét követve sorakoznak egymás mellett. Az új keletű mértani rendszer szerint
ki lehet parkettázni egy tetszőleges felületet rombuszokkal úgy, hogy a minta
sosem ismétlődik. Penrose-fedés nincs a természetben, teljességgel a
matematikai spekuláció eredménye. Vagyis ugyanolyan egyszeri és
megismételhetetlen, mint a lineáris időfelfogásban a pillanat. Lehet-e ennél
jobb téma egy mai vanitas-csendélethez?
Óbudai Társaskör Galéria
2010. január 12.–2010. február 7.
