Rieder Gábor: Filp Csaba – Három szoba

Elnyúló ponty és porcelántál, csokoládés doboz és narancsgerezd. Nem kérdés: Filp Csaba a klasszikus festészeti hagyomány fiatal folytatója. Természetesen ő is tagja a neokonzervatív Sensaria csoportnak, a modernség előtti tradíció elejtett fonalát felvevő festőtársaságnak. A „tagságnak” megfelelően Filp sem játszik posztmodern idézetekkel, a piktúra története számára nem variálható formatár, hanem szellemmel és mélységgel telített, kiapadhatatlan ősforrás. A maga módján merít belőle. Mint a régi németalföldi festők, specializálja magát egy műfajra. Filp egy igazi, tőrőlmetszett, realista csendéletfestő. A Szinyei Szalonban bemutatott munkái halakat ábrázolnak. A műfaj nevének megfelelően (csendélet = natura morta) a halak nem ficánkolnak, hanem megadó tetemként fekszenek a konyhaasztalon. Illetve inkább a konyhakredencen vagy a nagymama almáriumában, mert a kék virágos porcelán, az ezüst evőeszközök, a nyitott könyvek és a gyertyatartók ezüstösre antikolt patinával töltik meg a hosszúkás vásznakat. Másik sorozatán hámozott, felszeletelt vagy félbe vágott vérnarancsok sorakoznak, igazgyöngyök társaságában. Kerek, nem túl hivalkodó, de könnyen felfejthető szimbólumok, festői, de alapos ecsetkezeléssel párosítva. Ékes bizonyítékai annak, hogy az avantgárd nem csinált végleg tabula rasát. Bár a kérdés még ott motoszkál: meddig lubickolhat ez a neokonzervatív piktúra, Filp narancsaival és halaival, a kortárs trendek fősodrában? S mi lesz, ha a továbbélő, harciasan kirekesztő avantgárd megpróbálja bezárni a kisművészet karanténjában? De addig is élvezzük őket – míg lelkiismeret-furdalás nélkül lehet! 
Szinyei Szalon