Keats, az angol romantikus költő ezt vésette név nélküli sírkövére: Itt fekszik az, kinek neve a vízbe íratott. A hazai neokonceptuális szobrászat legtehetségesebb párosának, a Kis Varsónak (Havas Bálint és Gálik András) ez a „jeltelen” síremlék jutott az eszébe, mikor a kevésbé ismert dán képzőművész, Jörgen Sonne sírjára akadt a koppenhágai temetőben.A dán festő neve alatt mindössze egy paletta és egy ecset jelezte az elhunyt szakmáját. A művészsír jellegzetes attribútuma hosszas töprengésre indította a fiatal alkotópárost. A végeredmény az Iparterv-csoport különc grafikusművészének, Major Jánosnak a Platán Galériában bemutatott fiktív síremléke lett. Mint ismeretes, a temetőket előszeretettel fotózó Major a balatonboglári kápolnatárlatok során már a hetvenes években megalkotta saját síremlékét. Egy performansz keretében groteszk pózba merevedett egy pulpituson, amin a Major /Neufeld/ Jancsi felirat és a művész héber neve volt olvasható. A Kis Varsó morbid emlékművének formai megoldásai, a színes neoncsövek, ezt a korszakot idézik. De a jelképek kissé furcsák: egy sárga Dávid-csillagon vörös csillag villog, alul pedig az írott betűs vezetéknév díszeleg. Az egymásra vetített két szimbólum zord politikatörténeti felhangot sejtet, ami nehezen értelmezhető Major János személye mellett.
Az ugyanitt bemutatott, szintén a Kis Varsó által jegyzett Zászló-szoborral kapcsolatban írta Dékei Krisztina 2002-ben az Exindexen, hogy mennyivel többet tud mondani a „terrorról, elbukott forradalmakról, fényes szelekről, politikai erőszakról és mozgalmakról”, mint a közelben álló Terror Háza. Mert nyitott mű. A Fogyóeszköz címmel jelenleg kiállított, neoninstallációból és nyomtatott dokumentációból álló műegyüttes jelentésköre viszont annyira nyitott, hogy már szűk. Szűkebb, mint a népnevelő és professzionális Terror Házáé. A köztéri szobrászat ósdi műfajának rutinszerű bírálatát elnyomja az élő, bár megkeseredett, öreg művész emlékének rossz szájízű megcsúfolása. A neo-avantgárd és a koncept art hőskorában tevékenykedő, zsidó származású grafikus – jó szándékkal sehogy se értelmezhető – összeboronálása a kommunizmussal. Pedig a judeobolsevizmus kérdésköre a társadalomtörténészek aprólékos türelemmunkáját igényli, nem a vagdalkozó ötletelést. Igaz, a művészettörténet sok kutatással adós még, például hogy miért büszkélkedett izraelita ősökkel a hazai klasszikus avantgárd derékhada és hogy ki, mit és miért tett a Tanácsköztáraság ideje alatt. De hogy jön ide az Iparterv és a neo-avantgárd? A Kis Varsó a neokonceptuális szobrászat eredetét – a kiállított dokumentumok szerint – a magyar konceptuális művészetig vezeti vissza és mindehhez társítja hozzá Major János morbid síremlékét. Nem a legszerencsésebb módon. Mint a Szántó-Kovács-szobor nagy botrányt kavart újra-kiállítása során, most is több lesz a félreértés és a sértődés, mint a tisztázó közbeszéd. Akkor sikerült egy nem tipikusan szocreál köztéri szobrot kiválasztani a projektjükhöz, most pedig meggondolatlanul összepárosítottak két szimbólumot. Ez inkább Fluxus-szerű ötletművészet, nem pedig mélyértelmű (neo)konceptualizmus. Persze a Kis Varsó – a már-már legendás műtermi beszélgetéseik óta – a neokonceptuális színtér egyik legerősebb kapcsolathálóval rendelkező résztvevője, így van remény az installáció pozitív értelmezésére is. A művészetgépezet feltétlen jóindulata miatt. De remélhetőleg nem ez az alkotás az új típusú köztéri emlékműplasztika prototípusa, és nem váltja fel a bágyatag heroizmust a botránykavaró félinformáció. Ennél biztosan találóbb az – általuk is ajánlott – klasszikus felirat: Itt fekszik az, kinek neve a vízbe íratott.
Frissítés:
Mint azt a kritikus a cikk megjelenése után (Paksi Endre Lehel jóvoltából) megtudta, a neoncsöves emlékmű Major János egyik sajátkezű grafikájának felnagyításán alapul, így a szimbólumok az alkotó életét meghatározó személyes-történelmi eseményekre utalnak. Bár a választás – ezeknek az információknak a tudatában – is szerencsétlennek tűnik, a fenn leírt, kényszeredett értelmezésnek talán jobbat tett volna, ha a gyors megsemmisülést elősegítve a vízre
iratik. A szimbólumok használatához még egy további kiegészítés: Najmányi László úgy 30 évvel ezelőtt – talán elsőként – szintén egymásra halmozta a Dávid-csillagot és a vörös csillagot – a svasztikával együtt. A Spions nevű punkegyüttes logójának készült, a komoly eszmetörténeti utalásokat sűrítő szimbólumhármast a francia lemezkiadójuk – a botránytól félve – átterveztette. Vannak nehezen kezelhető szimbólumok…”
Platán Galéria
2007. március 22.–2007. május 11.
Rieder Gábor: Fogyóeszköz
Keats, az angol romantikus költő ezt vésette név nélküli sírkövére: Itt fekszik az, kinek neve a vízbe íratott. A hazai neokonceptuális szobrászat legtehetségesebb párosának, a...