A csupatégla borongós romtemplomban nem nehéz nagyot dobni. De azért mégis. Belépsz, és hűvösen elegáns installációk köszönnek vissza rád. Mióta vártál már erre! Kifinomult szellem, műfajon túli tárgyművészet, miden átgondolt, igényes és frappáns. Hiányzik a hazai akolmeleg, a hányaveti unalmasság, a lerongyolt toposzok. Talán már az önmagában siker, ha nem a divattémák kerülnek napirendre. (Ha hiányzik a média, a kisebbség és a szex – persze sosemlátott mélykritikai és tabudöntögető modorban előadva.)
A Folyóparti kapcsolatok a víz fogalomkörére épül, a hullámok és csatornák mentén szőtt gondolati párbeszédekre, a folyót követő tétova asszociációkra. Hét holland és hét magyar kortárs művész. A tárlatot először 2004-ben mutatták be a rotterdami Las Palmas ház egykori raktárépületében. Rotterdam és Budapest ugyan testvérvárosok, de a tárlat gerincét adó víz sokkal elvontabb, mint a ’92-ben felavatott Majna-Duna kanális. Szombathy Bálint mini gyűjteményeket halmozott fel, témafüggő wunderkammereket, giccses, csigaházas szuvenírekkel és apró festményekkel a hollandi malmokról. Paul Cox tengeri vitorlázásait vetítette ki az altemplom barlangszerű falaira, míg Lovas Ilona a lemenő nap fényében csillogó, hullámok hátán sodródó bójákat vette filmre, a többnyelven elmormolt Miatyánk dallamára. De vannak, akik távolabb merészkedtek a víztől, Diederik Klomberg apró, városokat jelképező kavicsok köré vetítette szétszaladó hullámgyűrűit. Gijs Assmann egy embernagyságú babát vart tele gombokkal, allegorikussá növesztett kiálló testrészeivel együtt. Bukta Imre videóján pedig, láthatatlan erőknek engedelmeskedve, egy zöld gumilabda pattog a falu végében. Csoda a kertek alján. Akárcsak maga a kiállítás.
(Ui.: Az altemplom puszta boltíveit helyenként pszeudó-archaikus freskók borítják. Aranyozott Krisztusok, glóriás szentek, angyalok szárnyai. A teremőr nénik nem tudják, mikor kerültek oda. A csodák korát éljük!)
2006. április 7.–2006. április 30.
Fővárosi Képtár – Kiscelli Múzeum
