Rieder Gábor: Gémes Péter

A lengyel Stanisław Zbigniew Kamieński a tragikusan korán elhunyt kortárs magyar képzőművészre, Gémes Péterre emlékezik egy kiállítás keretében. Mindketten a varsói Képzőművészeti Akadémia grafikai szakán végeztek a hetvenes évek elején. Innen datálódik az ismeretség, és ennek köszönhető a Lengyel Intézet kisgalériájában látható kiállítás. A pár korai litográfia mellett Gémes életművét elsősorban a fotós munkák képviselik. A fényképek a ”70-es évek jellegzetes experimentális képnyelvét beszélik – fekete-fehér, műtermi performanszok dokumentumai. De Gémes a neoavantgárd eszköztárral klasszikus filozófiai elődöket és vallási szimbólumokat idézett meg. Komoly, férfias, múltba tekintő, de a jelen nyelvén beszélő művészet. Gémes steril környezetbe helyezett, erős lámpával megvilágított figurák negatívjait vetítette egymásra, időtlen, színpadias jelenteket létrehozva. Beállításban az egyiptomi reliefek frontális merevségét vagy a görög vázák kompozícióit alkalmazta. Az önmitologikus sorozatok Herakleitosz töredékei köré épülnek, majd következik a Predellum, a kiterített halottal. A kilencvenes években az emberalakok helyén testrészek jelennek meg: a meander-szerűen körbe futó kezek és lábak, majd pedig a Mágikus négyzet. Ez utóbbiban Gémes az öt betűs latin szavakból álló, négyzetrácsba írt versikét rakja ki. A kezeivel megformált betűk a teljesség titokzatos és tökéletes szimbólumát idézik.