Mint az ismeretes, él hazánkban egy jól körülhatárolható kisebbség, akik bármilyen kevesen is vannak, elevenen őrzik saját identitásukat, miközben nem állnak hadilábon a többségi öntudattal sem. A magyarországi görögségről van szó, akik zömében a második világháború utáni görög polgárháború áldozataiként, kényszerű emigránsként sodródtak hazánkba. A néhány ezres minoritás sokszínű kulturális életet él, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az Aulich Art Galéria magyarországi görög képzőművészeket bemutató tárlata. Több generáció, eltérő stíluskötődések, nincs az a bizonyos kisebbségi íz. Tzortzoglou Georgios (Yorgos) például kották nyomataiból és különböző nemű festékfoltokból montíroz össze konceptuális töltetű kollázsokat, jeltelen gesztussá átalakítva a zeneszerzők munkáit. Papageorgiu Andrea viszont egy popos-fiatalos festői nyelvet beszél. Színkezelésében és torzításaiban a posztimpresszionizmus nagyjaihoz tér vissza: Van Gogh-hoz, Cézanne-hoz, meg a német expresszionizmushoz. A szobrász Papachristos Andreast|Papachristos Andreas viszont éppen az időtlen problémák foglalkoztatják, az üreges szemgödrű, archaikus Homérosz-fejek és a klasszikusan formált női idolok. Miközben Papageorgiu Szteliosz (vajon mitől függ, melyik görög írja át fonetikusan a nevét, melyik nem?) autodidaktaként komputergrafikával foglalkozik: fotókat és mintázatokat mixel össze, meg-megfejelve egy kis krétarajzzal. Végezetül pedig essen szó Sztefanu Sztefanoszról is, aki kubo-futurista ihletettségű szobrokat készít, csavarodó női aktokkal és eltorzult fejű kopasz birkózókkal. Sokszínű, a hagyományhoz és a jelenhez egyaránt kötődő válogatás.
Aulich Art Galéria
2006. július 3. – 2006. augusztus 24.
Rieder Gábor: Görög képzőművészek
Mint az ismeretes, él hazánkban egy jól körülhatárolható kisebbség, akik bármilyen kevesen is vannak, elevenen őrzik saját identitásukat, miközben nem állnak hadilábon a többségi...