Rieder Gábor: Herczeg Nándor

A legnagyobb jóindulattal sem mondhatjuk Herczeg Nándor munkáira, hogy egyformák. Egy viszonylag szűkös kiállításon is felvonultat négy- vagy ötféle képtípust. Ha kissé távolabb lépünk, persze beilleszthetjük az ezredfordulós (fotó)realista paradigmába, hiszen látásmódja és képalkotási eljárásai egyaránt oda sorolják. Lefest például egy strandoló gyerekpárt, vízibicikli és gumimatrac társaságában. Máskor viszont tűntetően nem fejez be egyes részleteket, vagy csillámport hord fel a vászonra, esetleg szabadon hagyja a táblakép fa alapját. (Sőt, egy őslény-lelet csontvázát is belefaragja!) Kortalan vagy jelen idejű vásznain megidézi az ősszülőket és a történelem előtti világteremtést. S ez igaz azokra a képeire is, amik hosszú expozíciós idővel készült éjszakai fotók fénycsíkjaiból születtek. Az autók fényszórói imbolygó fénypászmákat vonnak maguk után, a csillagköd és az univerzum metaforáját. Herczegnél az egész világegyetem azonos minőségű egységekből épül fel, a makrokozmoszban végtelenszer tükröződik a mikrokozmosz: az őszi falevél pillangóvá reinkarnálódik, a Cadillac reflektora bolygótánccá, az ősanyából pedig minden teketória nélkül válik óriásparadicsom.
Raiffeisen Galéria
2007. január 22.–2007. március 11.