Az árnyékszerű áttűnések, az anyagát vesztett szobrászat költői hangú művelője, Herskó Judit állít ki a Millenáris egyik galériahelyiségében. A fiatalkora óta az Egyesült Államokban élő Herskó hazai akcentus nélkül beszéli a kortárs művészet neokonceptuális világnyelvét.
Van benne egy kis posztmodern történelembolygató kíváncsiság, egy jó adag nőművészeti érdeklődés, plusz a magától értetődő antiklasszikus formakezelés. Ezt a jókedvű és politikus nyersanyagot képes a kifinomult anyaghasználatával éterivé és poétikussá varázsolni. Legfrissebb munkája áttetsző gumilapokba faragott emléket állít egy kutatónőnek, Schwartz Annának, aki az apró tengeri lényeket keresve szegődött el egy sarkkutató expedíció hajójára a harmincas évek legvégén. A (feltehetően kitalált) úttörő biológusnő fényképe, levele és az általa vizsgált teremtmények osztályozása külön gumilapokra került rá, amelyek alig kivehető, halovány árnyékot vetnek a falra. Ugyanezzel az árnyékhatással dolgozott már Herskó a kilencvenes évek elején készített (és itt kiállított) több sorozatában is. Például a Boszorkányüldözésben, amely pöndörödő, átlátszó, papírvékonyságú műanyag lapokra karcolt-ragasztott vonalkákból áll. A nehezen követhető rajzolatok és a közéjük kevert fémszálak a kéttenyérnyi lapok mögötti falra vetítve, árnyék formában idézik meg a bujálkodó asszonyördögökön megbotránkozó, klasszikus metszeteket. A kiállításon helyet kapott még egy összetett és izgalmas installáció a rendszerváltozás környékéről, amely szétolvadt hatalmas viasztáblák, törött tükörcserepek, egy visszatükröződő üveglap és egy diavetítő segítségével mélázik el egy megfoghatatlan távolságba került családi fotón. Herskó költői és személyes, mégis erős és aktuális.
Millenáris Park (Piros-Fekete Galéria)
2008. augusztus 21.–2008. szeptember 28.
