Hollán Sándor nem egy rátarti sztárfestő, aki a fényes párizsi szalonokból sikeres ötvenhatos emigránsként látogat vissza Budapestre. Egy tépelődő vidékjáró piktor, aki a tüskés-bokros francia réteken kutatja a fák titkát.
Tipikus elemző művész, rátalál egy-egy témára, és fogja, fogja, kérlelhetetlen buldogharapással. Járja az erdő-mezőt és faggatja a csodálatos tölgyfaóriásokat. Nevet ad nekik, egyiket Örökzöldnek hívja, másikat Rettenthetetlennek, a harmadikat Féktelennek. A hatvanas évek eleje óta – ahogy egy interjúban mondja – nyaranta az autójában élt, állandóan úton volt, Franciaországban és a környékén kereste a lakatlan természetet és a tájba belefeledkezve önmagát. Később vett egy kis présházat délen, azóta ott tölti a nyarakat, rajzolgatva a fa körül magasodó örökzöld tölgyeket és olajfákat. Derékig áll a legszebb francia vidéki piktorhagyományban – lásd Cézanne-t és barátait.
Persze azért érezni, hogy Hollán az ötvenes években iskolázódott, brutális fekete fáit Kline szurkos absztrakciója ihlette, csendéleteit az üvegek szürke eminenciása, Morandi. Ez utóbbi műfajból még csak ízelítőt se kapunk most, a Szépművészeti Múzeum közepes méretűre tervezett bemutatója kizárólag Hollán fáira koncentrál.
Láthatunk alapozatlan fehér vásznon szétfolyó törzs-pacákat és selymesen gomolygó szén lombokat. Hollán tényleg minden regiszterét megszólaltatja a témának: elemzi a napszakok tónusait, az ágakon végigfutó titkos erővonalakat és a faformákból absztrahálható kalligrafikus jeleket. Csendes, meditatív, lényegkereső művészet, a világháború utáni modernség gyermeke. Ezt, igaz, indirekt módon, de maga a kiállítás is alátámasztja. Egy beugróban a kurátor felsorakoztatta a fa téma klasszikus grafikai feldolgozásait, Hollán szénnel rajzolt Poussin-parafrázisainak a társaságában. Ég és föld. Rembrandt karcosan sokatmondó fákat rajzolt a holland síkságra, Lorrain magasztos díszletül használta őket a mitológia körül, Van Gogh meg szinte elpusztult a gyümölcsfák japánosan megtört ágai alatt. Hollán a szabadságot és a tiszta életet keresi a tölgyekben. A megszabadító, örök jeleket.
Szépművészeti Múzeum
2011. 11. 29. – 2012. 1. 29.