A Modem összegyűjtötte a kortárs magyar színtér legfrissebb trendekhez igazítható, keresztény nézőpontból készült műveit. Képzőművészeten átszűrt hit, hiten átszűrt képzőművészet.
A divatos hazai és nemzetközi kiállítóközpontok nem sokat törődnek a vallásos tapasztalattal, sokkal szívesebben merülnek el a politika, a feminizmus vagy a pszichoanalízis mélységeiben. Pedig – a meglehetősen konzervatív egyházművészet mellett – létezik egy kitapintható törekvés a hit kortárs eszközökkel való megfogalmazására. Ahol nincs suvickolt tömjéntartó és szelíd mosolyú Krisztus. Illetve ez utóbbi van, a maga Raffaellótól származó negédes módján, csak beépítve egy tipikus Bukta Imre-festménybe, zöld krumplik és bárdolatlan parasztfigurák közé. Ez így már nem teljesen ugyanaz – illetve éppen hogy igen. Bukta egy másik, gyufás festményén Jézus óvón nyújtja ki karjait a játékgépek előtt ügyködő falusiak fülé. Parasztikonba öltött kisrealizmus, sok-sok szeretettel.
A templomtorony mellett rejtélyes módon repkedő pöttyös labdát lefilmező Bukta a tárlat egyik legidősebb művésze. De markánsan jelen van egy egész fiatal generáció, akik a legkorszerűbb körítéssel tálalják a vallásos kérdéseket. Mellbevágóan hitelesen. Az olasz színtéren is örömmel látott Mátrai Erik közülük a legismertebb. Kedvenc műfaja, a videóikon olyan logikus ötlet, hogy csodáljuk, más miért nem találta fel korábban. Derengő, apró monitorokon súlyos fa keretben futnak a biblikus animációi, repkednek az angyalok, Krisztus elesik a kereszttel, Szent Ferenc prédikál a madaraknak. Készít persze mást is, például geometriába zárt isteni szimbólumokat, egy ügyes tükrös installációban pedig újrajátszotta a csodálatos ételszaporítást.
Mátrai kegyes, szolid, Róma-kompatibilis. Az ő jólfésült katolicizmusa mellett Borsos János az elátkozott, istenes performer. Hol Lőrincz Lillával közösen készítik az enigmatikus képtárgyaikat (például a Bibliának megfestett fatáblát), hol külön-külön járják saját megrázó útjukat a megigazulás felé. Borsos legmegrendítőbb projektjében saját szégyellt betegségéről, az újra és újra előjövő pikkelysömörről számol be. A kezét borító sebeket előbb egy blogon dokumentálta, hátha a puszta hit meggyógyítja, majd a kudarccal szembesülve öntisztító akcióba kezdett. Ipari kamerába felvett jeleneten keresztül megvallotta pornófilm-függését, majd felvállalta a sömört is egy kiállításán – a katartikus kitárulkozás pedig tényleg pozitív változásokat hozott az életében.
Borsos mellett ott áll Lőrincz Lilla, aki hasonlóan brutális – szintén biblikus – akcióval szerepel. Orvosnál lefejt vérét zárta két plexilap közé, majd az egészet absztrakt expresszionista festménnyé tapicskolta. Máskor meg álmot látott, egy csillogó kék baseball ütőről, amivel Jézus kiűzte a templomból a kufárokat. Az ütő ott lebeg a látogató felett egy átjáróban, a graffitis betűkkel ráírt Jézus-felirattal. Az ő generációjukhoz sorolható Asztalos Zsolt is, aki hol nyomtatott áramkörökbe égeti bele a keresztény jelképeket, hol mikroszkóp alatt mutatja be őket, hol pedig hipergiccses sírkompozíciókat hord össze, Szűz Máriával, műrózsával, selyemsállal.
A kíméletlenül sűrűre installált kiállítás különböző témaköröket jár végig, a szenvedés vállalásától a szent geometriáig. A széles tematikába sok minden belefér, Gerber Pál teljesen új megvilágításba kerülő szürke festményeitől, Ganczaugh Miklós barkácsolt-expresszív képein keresztül, Oláh Mátyás ókeresztény faragványokat idéző munkáiig és Udvardy Erzsébet klasszikus templomfestményeiig. Az egyik teremben Lovas Ilona jellegzetes kalapkészítő faidomai lebegnek a csillogó hullámokon, mormolt ima aláfestéssel, a kiállítás végén pedig Huszár Andrea próbálja szavakba önteni a megfoghatatlant, többek között egy napsugaras alföldi parasztház faoromzatával.
Középen, egy folyosóban, egymással szemben két keresztút fut (hiszen húsvét van), Kicsiny Balázs darabos szénszemekre mázolt munkásverziója és Mátrai Erik fakeretben animált videósorozata.
Modem, Debrecen
2011. február 26. – 2011. május 15.