A K betű hosszú szára egyszersmind felkiáltójel. Két színből felépített, pofonegyszerű, mégis hatásos tipográfia. A konstruktivizmus szellemét idézi a felújított óbudai emlékmúzeum – és nemcsak az új logóval.
Sajátos hely a Kassák Múzeum. Az 1976-ban a művész hagyatékából megalapított intézmény a lerobbant 18. századi Zichy-kastély barokk tömbjében kapott helyet. Elképzelni is nehéz olyan helyszínt, ami kevésbé illene a soha meg nem alkuvó, mindig előre menetelő kassai proletárművészhez, mint ez a málló, főúri rezidencia a régi Óbuda macskaköves főterén. Mégis, a hetvenes-nyolcvanas években igazán fontos kiállításokat rendeztek itt, a klasszikus avantgárd témakörében. A kőerkély és a kastélyudvar óvó fedezékében épülgetett a magyar modernista művészettörténetet, aminek a kassáki életmű az egyik leghitelesebb fejezete. Csakhogy, az ami a rendszerváltás előtt haladó szellemű volt, az kevéssel később már fájóan pártállami. A pár évvel ezelőtt még megtekinthető állandó kiállítás anyagából lépten-nyomon kilógtak a szocialista cenzorokat megnyugtató vörös farkak.
A 2007-es vezetőcsere jót tett az elöregedett múzeumnak. Pályázati pénzből felújították, megtöltötték friss tudományos programokkal, most pedig itt az új állandó kiállítás. Olyan, amilyennek ma egy korszerű tárlatnak lennie kell: ötletes installálás (nagy fekete pengefallal), profi bevilágítás, érintőképernyő, videóinterjú, fotók, vitrinek, meg persze festmények. Még széthordható matrica is akad, a már említett felkiáltójeles K-betűvel.
Persze nincs az az ötletes kurátori koncepció, ami Kassák Lajost be tudja préselni három terembe. Kassák egyszemélyes intézmény volt, főszerkesztő, kultúraszervező, munkásmozgalmár, regényíró, szabadvers-költő valamint absztrakt (és néha figurális) festő. Auktoritás, aki szembefordult – nem anarchistaként, hanem következetes és realista utópistaként – minden rezsimmel, előbb a Monarchia katonapolitikájával, majd Kun Béláék művészeti intézkedéseivel, később a Horthy-rendszerrel, még később pedig a kommunista diktatúrával.
Az emlékmúzeum új állandó kiállítása a konstruktivista szellemet próbálja megidézni, a folyóiratok köré csoportosítva. Kassák lelkes lapszerkesztő volt, először A Tett aprócska füzeteivel próbált mozgósítani az első világháború ellen. Az ügyészség persze betiltotta az antimilitarista művek közlését, bár a helyzet pikantériája, hogy a nagy világégést lelkesen propagáló Marinetti és Apollinaire is publikált benne. Kassák nem adta fel, gyorsan megindította a legendás MÁ-t, a maga expresszív fametszeteivel és aktivista társadalomfilozófiájával. Kommunista köztársaságot – kiáltja egy házakkal dobálózó emberalak az egyik rusztikus fametszetként rikító címlapon. Egy másik számból pedig az is kiderült, hogy a kommunizmus még csak átmenet (!) az idilli szocializmus felé. Az aktív könyvkiadói és kiállításpolitikát folytató MA köre lelkesen vett részt a kor marxista fogalomtisztázásában. Ennek lett az eredménye Kassák látványos összekülönbözése a Tanácsköztársaság elvakult komisszárjaival. Ettől még emigrációba kellett vonulnia kevéssel később, Bécsbe, ahol újra kivirágzott a MA a nemzetközi avantgárdista szellemi szabadáramlás közép-európai gócpontjaként.
Akkor és ott, vagyis a húszas évek elején Bécsben tette le a magyar klasszikus avantgárd az asztalra a legprogresszívebb mintadarabjait. Többek között Kassák képarchitektúráit, az új technicista világ furcsa esztétikai krédóját zengő, geometrikus absztrakt műveket. Aminek két megtagadhatatlan szülője a tipográfia és a műszaki rajz. Ez a piros-fekete, szögletes világ a kiállítás alfája és ómegája, ami nem csak a vitrinek formájában tér vissza, hanem a címlapokon, a plakátterveken és az akvarelleken. Itt lángolt a lelkesítő parancsolat: „Romboljatok, hogy építhessetek és építsetek, hogy győzhessetek”.
A harmincas években már szó sem volt ilyesféle vizuális utópizmusról. A Munka folyóirat és köre a társadalmi realitásokkal foglalkozott, a munkásdalárdákkal, a szociofotókkal és a fotómontázsokkal. Innen érünk vissza a kezdőterembe, Kassák ötvenes évek végén és a hatvanas évek elején festett – egész különböző húrokon játszó – absztrakt festményei közé. Tanulságos utazás.
Kassák Lajos Emlékmúzeum – Zichy-kastély
2011. 4. 19. –
