A Ludwig frissen kinevezett új igazgatója – mint minden frissen kinevezett új múzeumigazgató – a nyitás politikáját fogalmazta meg programtervében. A Lumúban – a nagyszabású filmes seregszemle mellett – két kortárs holland fotográfus képei láthatók, a lassan mindent elborító flamand kulturális fesztiválhoz kapcsolódva.Hans van der Meer fotói mintha már az új nyitást jelképeznék (bár persze régóta szervezett kiállításról van szó!), hiszen a valóban széles tömegeket megmozgató labdarúgás áll a középpontjukban. Van der Meer nem sportriporter, nem a villámgyors kamerák és a csillogó reklámok között zajló sztármeccsekre fókuszál, hanem az alsó osztályok, a megyei bajnokságok, a sehol sem jegyzett csapatocskák küzdelmeire. A professzionális média számára érdektelen eseményeket társadalmi kontextusba ágyazza – ami a közelképekre vadászó modern sportfotósok gyakorlatától radikálisan eltér. Van der Meer az ötvenes években kihalt, korai futball-fényképeket utánozza, azokat a széles látószögű és tűéles fekete-fehér felvételeket, amelyeken a mérkőzés felett a lelátó közönsége és a környező táj is tisztán kivehető. A holland kortárs fotós (aki mellesleg profi sportlapoknak is eladta ezeket a képeket) felélesztette a tájképpel kombinált sportfotó hagyományát. A jelentéktelen meccseknek jelentőséget ad a környezet: a svéd focisták egy fjord mellett, sziklába vájt síkon rúgják a labdát, a spanyolok fehérre meszelt fallal körbekerített, homokos, tengerparti pályán játszanak, a britek vörös téglás, kormos gyárkémények alatt, a magyarok pedig panelházak árnyékában. (De ne legyenek komplexusaink, a svájci 4. liga csapatai fémkonténerek és építkezési hulladékok között tartják meccseiket!) A futballjelenetek amatőr bája keveredik a nemzeti miliőt megidéző szimbólumokkal, de Van der Meer óriási sorozata még így is félúton van a kortárs fotóművészet és a magazinos sportfényképezés között. Riportfotónak túl egyéni, művészeti projektnek kicsit súlytalan. A mellé társított Bertien van Manen képeinek elvontabb és erőltetettebb témaválasztása már tiszta műfajt eredményez. A divatfotósként indult holland művész többször dolgozott már hazánkban. A most kiállított sorozata lefotózott fotókból áll: szerelmesek, szülők, csecsemők, munkatársak és testvérek fényképei, igazolványképek, osztályfotók, csoportképek stb. Van Manen betolakodik az idegenek házába, és enteriőrben kapja lencsevégre a múltat idéző vagy a fizikai távolságot legyőző fényképeket. A következetes alkotó főként bevándorlók otthonaiban dokumentál, nehezen felfejthető szociális mélységet adva a szándékosan amatőrnek ható, vérszegény csendéleteknek.
Ludwig Múzeum
2008. február 22.–2008. április 6.
Rieder Gábor: Két holland fotográfus
A Ludwig frissen kinevezett új igazgatója – mint minden frissen kinevezett új múzeumigazgató – a nyitás politikáját fogalmazta meg programtervében. A Lumúban – a nagyszabású...