Rieder Gábor: Kieselbach és a fotográfia

A vezető honi aukciósházak egy-két éve az elapadó műtárgypiac és a kvalitás-megszállott művészettörténet összezáródó harapófogójában vergődnek. A kemény marketingmunkával bevezetett, borsos árú klasszikus modernek főművei réges rég kalapács alá kerültek már, de kifogyóban van a megbízható közepesek derékhada is.A lassú, de biztos színvonalvesztés csak az új piaci szegmensek meghódításával kerülhető el. Az őrült gyarapodásnak indult nemzetközi műkereskedelem jelenleg három irányba terjeszkedik: a kortárs művészet, a fotó és Ázsia felé. A Kieselbach Galéria – hazánk fotónagyhatalmi múltját figyelembe véve – a legnagyobb jövő előtt álló terület, a fotográfia felé mozdult el. Legalábbis erről árulkodik az árverezőház újdonsült partnerkapcsolatban (Kieselbach–Einspach) megvalósult fénykép-tárlata. A Szabó Károly könyvkereskedő kollekcióját bemutató kiállítás – több kockázatot vállalva, mint amit elvárnánk – a rendszerváltás utáni elvont, neokonceptuális fotográfia fiatal művészeivel ismerteti meg a Rippl-Rónai-pasztelleken és Vaszary-csendéleteken edződött nagyérdeműt. A gyűjtemény fő gerincét az intermédia felől közelítő fiatal művészek adják: a dokumentumfilmek kockáit makettekből felépítő Szabó Dezső, a félrenyomott ételtasak-piktogramokat alumíniumlemezre printelő Eperjesi Ágnes, a digitális kakofóniát mixelő Komoróczky Tamás, vagy a költői felvételeket írógépszöveggel kiegészítő Csontó Lajos. Mindannyian a „készen kapott” médiaképek újrahasznosítói. Recikláló művészként a képfogyasztás megrögzött szokásait elemzik, egy-egy kiragadott metódust modellértékű óriássá felpumpálva. Melléjük társul még pár hagyományos értelemben is értelmezhető fotóművész, például az apró tárgyleltárokat készítő Kerekes Gábor, vagy a hétköznapi jelenségek felületére meggyűrődő felvételeket vetítő Szacsva Y Pál. A jellegzetesen rendszerváltás utáni anyagot pár kései neo-avantgárd munka egészíti ki, köztük Vető János színezett ezüstnyomatai és Jokesz Antal csípőből ellőtt utcai felvételeinek digitalizált verziói. A gyűjtemény szinte minden egyes tétele megfordult már komoly képzőművészeti kiállításon a Műcsarnoktól a valaha volt MEÓ-ig. Most kicsit pőrén dideregnek az aukciósház aranykerethez szokott falain, bátortalanul pislogva a Falk Miksa utca előkelő közönségére. 
Kieselbach Galéria és Aukciósház
2007. március 30.–2007. április 6.