Rieder Gábor: KissPál Szabolcs: Rendezői változat

KissPál Szabolcs a hazai intermédiás színtér egyik legelmélyültebb alkotója. Jól társítja a többértelmű metaforikát a kísérleti technika esendőségeihez, finoman balanszírozva az öreg költészet és a digitális szép új világ között. A Deák Erika Galériában most bemutatott munkái a szokásosnál is szikárabbak, lényegretörőbbek, rejtélyesebbek. Számítógépes nyomatain a híradók világát idézi meg: a ködbe vesző hegycsúcsok szépséges tájfotói alatt rövid feliratok sorakoznak. A mondatokból egy katonai félreértés, a „baráti tűz” (friendly fire) katasztrófája bontható ki. Az aktualizálás után a vido(installáció)k elvontabb területre eveznek át. Az egyik loopolt kisfilmen remegő kézikamerát tart a nap felé az „operatőr”, az ablak kerete mentén betűző, elvakító napfény lassan kioltja, némán keresztre feszíti a technikát. A másik video egy performansz-dokumentáció része. A művész kitartó munkával húz egymás mellé fekete ceruzavonalakat egy fehér papírlapra. A rajzos kéz grafikai vezekléséből a digitális video egy végtelen vonalat állít össze – egy örökké járható esztétikai zarándokutat. A filmek mellett aranyszínű kartondoboz áll, tele csupa hamis mérőszalaggal, amiken minden centiméternél az egyes szám olvasható. KissPál szerzetesi alázattal kerül minden harsány röhejt, tárlata az elmélyült összeszedettség helye, ahol átélhető a halál közelségében a lét változatlansága, a mulandóságba csomagolt örökkévalóság.
Deák Erika Galéria
2006. május 5.–2006. május 27.