Napjaink kiállításjárói
tanúi annak a folyamatnak, ahogyan a főként médium-kérdéseken rágódó
konceptuális művészet a végletekig lecsupaszított absztrakt fogalmiságból
átevez a politikum mezejére. A rafináltan manipulált objekteket és szimbolikus
filmeket készítő KissPál Szabolcs művészetében is bekövetkezett ez a változás.
A negyvenes évei elején járó képzőművész Ernst Múzeumban
megrendezett nagykiállításán nem is a régi munkáit gyűjtötte össze, hanem a
legfrissebbeket. Csupa forró közéleti téma, bravúrosan plasztikus metaforákba
csomagolva. Két hatalmas tükörfal közé berakott, végtelen hosszú rendőrségi
kordon, gombokkal irányítható irodai lapfüggönyre kasírozott Parlament-fotó,
egymásba fűzött Molotov-koktélok rajza a falon és az Olaszliszkától
Tatárszentgyörgyig tartó konfliktussorozat sajtóképeinek inverz felvillantása.
A végtelenül egyszerű eszközökből összeállított installációk és filmek a
társadalmilag elkötelezett (művészeti és
nem művészeti) aktivista mozgalom kudarcra ítélt helyzetéről szólnak. A kamera
végigszaglássza a kormányszóvívői iroda díszleteit, az uniós csillagoktól a
kazettás álmennyezetig – és keresi a demokratikus infrastruktúra média
kereszttüzében fürdő helyszínein a valódi népképviselet nyomait. De nem találja,
még a Parlament Maya fátylaként széthúzható, pazar fényű, de teljesen üres
üléstermében se. Közben a kordonok a végtelenbe nyúlnak a tükörfalak között, az
Országos Cigány Önkormányzat képviselői pedig performansz keretében próbálják
tisztára mosni az árpádsávos zászlót. A rendszerrel szembeforduló, tettleges
lázadás viszont csak visszájára forduló média hacacáré: a vitrin alatt
installált utcakő mellett egy fényképezőgép szíja hever. Az egyik munkán a
tavalyi athéni anarchista zavargások egyik résztvevője látható (egy jól ismert
sajtófotóról), amint csúzlival lövi a Kapitalizmust, csuklyás pulóverének hátán
egy óriási Nike-pipával. A filmre vitt abszurd jelenetet KissPál még tovább
fokozta, a kiröppenő lövedékhez kötött vékony fonál egy falra akasztott vörös
zászlóból fejt le sorokat. Fogyatkozik a munkásmozgalom lendülete. Egy másik
teremben hatalmas pamutgombolyag hízik a tövéig lebontott vörös lobogóból. De
nem csak az aktivisták helyzete reménytelenül ellenmondásos, a létező
demokrácia válságából sincs kiút, az európai nagyvárosok óráinak számlapjain
baljós rendben sorakoznak a szimbólumok: időzített bomba, dollárjel, sarló és
kalapács, kereszt, anarchista A-betű, stb. Ideális kedvcsináló repülőterekre.
KissPál Szabolcs a hatalomiparral való szellemi harcba belefáradt, bénult
értelmiségi helyzet mindenféle sallangtól mentes, kőkemény metaforáit alkotta
meg. A címben megjelölt legkisebb közös többszörös a negatív tartományba esik.
Ernst Múzeum
2009. szeptember 19.–2009. december 13.