Egy egyszeri moszkvai rádióműszerész,
Igor Markin gondolt egy nagyot, s a nagy műgyűjtő-legendák, Tretyakov
és Sukin nyomába eredt. A pár év alatt hatalmasra duzzadt kortárs
orosz műgyűjteményéhez tavaly már külön múzeumot (ART4.ru) is
létesített. Persze ehhez az is kellett, hogy a Szovjetunió összeomlása
után – itt most nem részletezett módon – óriási vagyonra tegyen
szert.
Az előre beharangozott szoc-art kiállítás helyett Igor Markin
kollekciójának jól szerkesztett szelete látogatott el a debreceni
Modembe ősszel, kiteljesítve a szocreál-szovjet-orosz témakört.
(A tervezett szoc-art tárlat orosz kurátora jelenleg éppen vád alatt
áll hazájában – szintén ne részletezzük, miért.) Markin kiváló
szakemberekkel dolgozik együtt, a tárlat így valóban izgalmas keresztmetszetét
adja az elmúlt pár évtized kortárs orosz művészetének. Szép
számmal vannak olyan sztárművészek, akikért csillagászati árakat
fizetnek már nemcsak a nyugati galeristák, hanem a helyi oligarchák
is. Elsőként is Ilja Kabakov, aki az embertelenül szűkös lakásviszonyok
által meghatározott gyerekkorának állított keserű emléket a Közös
konyha című rekvizitum-gyűjteményével. De ott van a profi botrányhős,
Oleg Kulik is, aki egy lakótelepek közti senkiföldjén Bacchusként
pózoló, meztelen férfit fotózott le, amint kutyák hágják meg
a lábszárait. A zabolázatlanság és a botrányokozás amúgy is
az orosz kortársak egyik legnagyobb fegyvere. A másik pedig a nemzeti
kulturális hagyományaik összeszikráztatása a fogyasztói társadalom
nyugatos sablonjaival. Ebből a kicsit iskolás párosból szinte mindig
jól jönnek ki. Koszolapov alkotta meg ennek „koktélművészetnek”
az egyik főművét 1989-ben, amikor megfestette a felnagyított Lenin-érdemrend
koszorújában az ijedt Mickey-egeret. De ugyanez az egzotikus mix működteti
az orosz újgazdagok körében népszer festőpáros, Vinogradov és
Duboszarszkij Warhol Moszkvában című hatalmas képét. Vagy Szokov
emblematikus bronzszobrát, amin Lenin kíváncsian vizsgálja a vele
szembejövő jellegzetesen görcsös, Giacometti-féle pálcikafigurát.
Az oroszok képtelenek (és nem is akarnak) elszakadni saját gyökereiktől:
a lépten-nyomon feltűnő szocialista dekorációk, a Kreml tornyai,
Lenin mauzóleuma, a hagymakupolás templomok, a Malevics-parafrázisok
és az ortodox ikonok emlékeztetnek minket a szülőföld gazdag hagyományaira.
A széleskörű válogatásban persze más iskolákat követő alkotók
is helyet kaptak, a késő avantgárd csendéletektől a hiperrealista
metróbelsőkig, a költői absztrakt tollvonásoktól a teniszező
lány bugyiját követő videófilmig.
Rieder Gábor: Kortárs orosz művészet
Egy egyszeri moszkvai rádióműszerész,
Igor Markin gondolt egy nagyot, s a nagy műgyűjtő-legendák, Tretyakov
és Sukin nyomába eredt. A pár év alatt hatalmasra duzzadt kortárs...