„Máli igazán tűzijátékát rendezte a szeretetnek. Ez a nő olyan brutálisan gazdag, hogy muszáj szeretni.” – mondta Balázs Béla filozófus Lesznai Annáról. A Petőfi Irodalmi Múzeum kéttermes kamaratárlatban emlékezik meg a nagytehetségű művésznő sokszínű munkásságáról.
Lesznai Anna a századforduló nemzeti, mégis modern közegében nevelkedett, vidéki dzsentrik és nagyvárosi zsidó entellektüelek között. Unokatestvérének, Hatvany Lajosnak az unszolására kezdett írogatni a Nyugatba, amit Ady Endre is díjazott: „Lesznai Anna a szerintem legnagyobb költőnő” – mondta neki egyszer. Saját versei és meséi mellett Lesznai több Ady-kötet címlapját is megtervezte, hiszen a fiatal lány elsősorban képzőművészettel foglalkozott. Festészeti órákat vett a Mintarajziskolában, később Párizsban is, és saját szövő manufaktúrát alapított. Formavilága a népművészet ornamentális motívumaiból és harsány színvilágából táplálkozott. Jó barátai, a Nyolcak művészei, tiszteletbeli csoporttaggá választották, így kiállíthatta velük folklórkincsből táplálkozó hímzéseit. Az avantgárd első hazai képviselői mellett Lesznai az asszonyi nőiesség princípiumát képviselte. Merthogy Lesznai nem kőszívű modern primadonna volt, hanem érzékeny lelkű, az irodalomban és a képzőművészetben egyaránt tehetséges asszony. „Máli szívében mindenki elfért. Óriási búboskemencéhez hasonlítanám – emlékezett vissza Gráber Margit –, aminek padkáján mindnyájan meg tudnánk melegedni. Legerősebb a szeretet volt benne.”
Petőfi Irodalmi Múzeum