Rieder Gábor: Lóránt János Demeter kiállítása

A fővárosi kiállítás-gyakorlat megszállott újdonsághajszolása közepette ritkán kerülnek elő olyan régimódi, idősödő, vidéki mesterek, mint Lóránt János Demeter. A Békésszentandrásról származó, hetven felé közeledő alkotó életműve a ”60-as években virágzó vásárhelyi iskola realista hagyományával rokonítható. Groteszk falusi expresszionizmus, lírával és cinkos nosztalgiával. 
A szomorúbarna tájban kisszerű figurák sorakoznak: buszmegállóban várakozó falubeliek, kenyeret cipelő kendős öregasszony, udvari lavórból mosakodó parasztember, találkozóra gyűlő bányászművészek és tehén mellett fürdőző gátőr. Az ország különböző szögleteiben lakó Lóránt belülről ismeri a vidéki ritmust, az állatokkal összefonódó falusi létet, a kérődző marhát, a harmadnapos borostát, a pocsolya-szagú gumicsizmát. A szürkés-barna tájban dülöngélő karikatúra-szerű figuráiból egyszerre szól az irónia és a szeretet hangja. Akárcsak újabb festményeiből, ahol már – több hollandiai kitérő után – a fogyasztói társadalom visszásságait elemzi. Lóránt jelenleg második ifjúságát éli, pajzán tollrajzocskákkal, naiv idol-faragványokkal és vidám festményekkel. Harsányabb, posztmodern koloritban fürdő új művein rendszerint egy kitüntetett hely, a strand jelenik meg, ahol jóllakott újgazdagok pöffesztik a hasukat, bikinis kövér nők társaságában. Lóránt képeiből kiveszett a rosszkedvűség, a kelet-európai szürke tónus, ma már csapongó és jókedvű, mint Földi Péter színpompás falusi szürrealizmusa. Érett, bumfordi őszikék. 
Aulich Art Galéria
2007. június 4. – 2007. július 5.