Rieder Gábor: Lőrincz Tamás

Néhány fiatal realista festőművész egy-két évvel ezelőtt egyesületbe tömörült, hogy egymást támogatva fogalmazzák meg ars poeticájukat a folyamatos ráncfelvarrásra járó modernizmussal szemben. A Tiziano műhelye nyomán magát Sensariának nevező társaság a klasszikus művészettörténet elejtett fonala után tapogatózik, egyformán távolságot tartva az avantgárdtól és a történeti múltat gegparádévá átalakító posztmoderntől. A hagyománykövető festőcsoport tavaly már a Nemzeti Galériában mutatkozott be, saját alkotásaik mellé társított múzeumi remekművekkel. A neokonzervatív védőernyő alól azóta ki erre, ki arra mozdult el. A Sensaria egyik alapítótagja, a lágy ecsetvonásokkal megfestett, elemző önarcképek megszállottja, Lőrincz Tamás például a fotográfia felé. Legalábbis erről tanúskodnak a St.art Galériában megrendezett, szűkös kamarakiállításának legújabb festményei. Van közöttük természetesen saját magáról készített, kopasz fejű, komor tekintetű, egyszerre elszántságot és elesettséget sugárzó portré. És két hatalmas fotószerű színes életkép is: kamasz turisták egy barokk templomtornyokkal teletűzdelt várospanoráma előtt és egy pihenő biciklis pár az úttest közepén. Az esetlegesen elkapott pillanat, a háttal álló figurák, a divatos térdnadrágok, a strandpapucsok és a kerékpár-tematika a pár éve megszületett technorealizmus urbánus és trendi témaválasztását idézik. De Lőrincz Tamás nem követi olyan merev, lelketlen precizitással a fényképes forrást, mint a steril fotografikus naturalizmus. Ecsetje bársonyos könnyedséggel siklik a vásznon, inkább virtuóz plein air zsánert hagyva maga után, mint a techno-világ riasztóan elidegenített lenyomatát. 
St.art Galéria
2008. április 21.–2008. május 23.