A Ludwig Múzeum miután kipakolta és közszemlére tette a raktáraiban őrzött műalkotások nagyobbik felét, most külön kiállítást rendezett a film-alapú munkáknak. A cím: Minden mozi!
A múzeum szakemberei rendszeresen vásárolnak a kortárs képzőművészek mozgóképes alkotásaiból, valamint elvétve a hazai kísérleti filmezés neoavantgárd legendáinak életművéből is. Ez utóbbi kategóriához tartozik a magyarországi experimentális film atyja, Bódy Gábor, akinek első igazi videóját őrzi a múzeum: 3 perces néma csöndben a rendező és egy kölni művész nyálbuborékokat fúj. A már szintén elhunyt Hajas Tibor kiállított videóján egy némafilmeket idéző éjszakai betörés látható, vívódó performansszá csupaszítva. A hetvenes évek végi kísérleti művészfilmek mai folytatásaként Fligauf Benedek filmszemléket megjárt Tejútja is felbukkan kilenc projektorra bontva. Fligauf gyönyörű képekhez komponált csigalassúságú elbeszélőmódját kissé pergőbbé teszi a párhuzamos vetítés: körbe forogva a padokon egyszerre követhetjük a balatoni mólon hagyott babakocsi történetét, a köveken ugráló bicikliseket, az útszélen felfújt légvár és a mező széléről elsodort sátor sorsát. Persze Fligauf csak a művészfilmes hab a képzőművész filmesek tortáján, aki nagyobb közönséget mozgat meg itthon, mint akár a neves külföldi videóművészek. (Akiknek munkái rendszerint egy hazai kiállítás után kerültek a Ludwig gyűjteményébe.) Ott van mindjárt a botrányos lengyel médiaművésznő, Katarzyna Kozyra egyik első videója, amit titokban vett fel egy budapesti fürdő női részlegében. A megereszkedett háj, a magát megadó ráncos bőr és a visszerek hálója a kivénhedt szépség kendőzetlen valóságával sokkolja a nézőt. A több pályán is világsikerig eljutó Laurie Andersontól egy kicsiny videómunkát őriz a Ludwig Múzeum. Egy fotelban ülő, apró kerámia szobrocskára vetített idős hölgy meséli el kutyájának szimbolikus történetét, hogy miként szembesült egy keselyű képében a felülről érkező veszedelem lehetőségével – akárcsak a mit sem sejtő amerikai állampolgárok szeptember 11-én az utasszállító repülőgépek képében érkező terroristák fenyegetésével. John Wood és Paul Harrison humorosabb húrokat penget: rövid jeleneteikben milliónyi labdát pattogtatnak, ejtenek le vagy gurítanak szét különböző dobozterekben. Az elmúlt pár évben több helyen is kiállított, rendszerint már jól ismert hazai videók teszik ki a tárlat másik felét. Például Németh Hajnal mellékhelyiségben potyogó gyümölcsei, vagy Nemes Csaba 2006 őszének emléket állító könnyed politika animációja. Nemzetközi sztárok, hazai underground legendák és reményteli kortársak: a válogatás ugyan vegyes, de hasonló méretű médiaművészeti bemutató nincs gyakran Budapesten. Nem érdemes kihagyni!
Ludwig Múzeum
2008. február 8.–2008. március 30.