A főszenzációnak számító Magyar Vadak mellett a Nemzeti Galéria előállt egy szerényebb lélegzetvételű grafikai kamaratárlattal is. A célpont ismét Párizs, a művészek szintén magyarok, bár az időpont kevéssel későbbre tolódott, az 1920–30-as évekre.
Körülbelül akkorra, amikor még a művészetek fővárosa titulus hagyományosan megillette Párizst, bár a régi gloire erősen megkopott. Talán éppen a világháború miatt, hiszen a francia földön élő magyarok (például Rippl-Rónai vagy Szobotka Imre) ellenséges ország állampolgáraiként internálótáborba kerültek. A szívélyes viszony kihűlt. Klebelsberg Kunó Franciaországban nem is hozott létre külön magyar intézetet, bár rövidebb állami ösztöndíjak még így is szépszámmal szóltak Párizsba. Ennek bizonyítékként itt a párizsi grafikákból és akvarellekből válogató tárlat. Teljes a stiláris heterogenitás. Ott vannak Uitz Béla lila, konstruktív tusrajzai és a gótikus architektúrákat elemző rajzai, Vaszary János oldott ecsetkezelésű életképei, vidám franciás kolorittal valamint Zilzer Gyula groteszk, újtárgyilagosság szellemében fogant éjszakai zsánerképei. Külön csemege A. Tóth Sándor expresszív rugbymeccs-képe és Vértes Marcell Toulose-Lautrec modorát idéző litográfiái. A szűkös válogatást pár Kertész és Brassai fénykép egészíti ki a fény városáról, Párizsról.
Magyar Nemzeti Galéria
2006. április 25.–2006. október 15.
